Jézus szavai: „Kislányom, kérlek, írd le! A mai világban sokan vannak, akik úgy akarnak üdvözülni, hogy csak dicsőségemre vágynak, azonban keresztemet elutasítják. Ők azok, akik nem az „ajtón” akarnak bemenni, ami Én vagyok, hanem más utakon és ajtókon de ők tolvajok, haramiák és ellenségek. Az Antikrisztus ezt az utat fogja nekik felkínálni, csak a dicsőséget hirdeti és a megváltó szenvedést elutasítja. Ezért úgy járjátok végig keresztutamat, hogy minél jobban tudjatok egyesülni Velem. Szenvedéseteket kapcsoljátok össze Enyémmel, hogy az örök értékű legyen.”

I. Állomás: Pilátus halálra ítél engem.

Jézus: „Pilátus elé vezettek engem feldühödött ellenségeim. Mindent megtettek azért, hogy a nagy sokaság előtt igazolják gaztetteik jogosságát. A tömegben alig lehetett találni néhány olyan lelket, akik hűségesen kitartottak mellettem és az a néhány lélek sem tudott szembe szállni a tömeggel, hogy megakadályozza elítélésemet. Ti gyermekeim ugyanúgy fogtok járni, mint Én. Oly kevesen maradtok meg hűségemben, hogy nem fogjátok tudni megakadályozni elítélésemet egyházamban, de ahogy ők követtek engem a keresztutamon, úgy kövessetek ti is. Még akkor is, ha teljesen értelmetlennek látszik.”

II. Állomás: Vállamra veszem a keresztet.

Jézus: „Gyermekeim, amikor megláttam súlyos keresztemet, tudtam, hogy ez lesz megváltásotok eszköze. Borzadva néztem rá, de mégis szeretettel, hiszen ez a kereszt válik üdvösségetek eszközévé. Látom, hogy ti is féltek magatokra venni kereszteteket. Sose feledjétek, hogy a kereszttel másokat is üdvösségre tudtok vezetni. Amikor az üldöztetések alatt sokan a félelemtől nem akarják vállukra venni a keresztet, akkor ti mutassatok példát nekik. Én a ti erősségetek, példátok voltam, ezért legyetek az ő erősségük és példájuk „mert aki nem veszi vállára a keresztjét, az nem méltó hozzám” (Mt 10, 38).

III. Állomás: Először estem el a kereszt súlya alatt.

Jézus: „Gyermekeim, nehéz volt a keresztem, hiszen göröngyös úton haladtam, ellenségeim mellettem voltak és állandó szidalmakkal, gúnyolódásokkal illettek engem. Közületek is lesznek, akik elesnek és még többen azok, akik a nagy figyelmeztetés után megtérnek. De arra kérlek titeket, hogy ne legyetek olyanok, mint pribékeim, akik rugdostak, ráncigáltak, hogy álljak fel. Amikor elesni látjátok társaitokat, akkor adjatok nekik erőt a felálláshoz, ahogy nekem is erőt adott Atyám és az irántatok érzett szeretetem. Csak a szeretet tudja felállásra és az út folytatására rábírni felebarátaitokat. Szeressetek, szeressetek, szeressetek!”

IV. Állomás: Jézus találkozik édesanyjával.

Jézus: „Keresztutam borzalmai alatt találkoztam Szent Édesanyámmal. Fájdalom volt ez nekem, de ugyanakkor nagy erőt kaptam általa. Fájdalom volt, mert így kellett látnia engem és tudtam, hogy ez neki még jobban fáj, mint nekem. De erőt merítettem fájdalmas és együtt érző, az Atya akaratát minden áron elfogadni akaró tekintetéből. Édesanyám mellettetek is ott van keresztutatokon, ezért ti is merítsetek erőt a ti üdvösségetekért mindent feláldozó szeretetéből. Ahogyan ő mellettem volt végig keresztutamon, úgy lesz veletek is végig  életetek útján.”

V. Állomás: Cirenei Simon segít vinni a keresztemet.

Jézus: „Már teljesen kimerültem az engem ért ütlegelések és fájdalmak miatt, már szinte erőm sem volt, hogy folytassam utamat, de nem adtam fel. Csak a ti üdvösségetek számított nekem. Atyám látta ezt és kegyelmével támogatott engem. Küldött mellém egy segítséget, így tudtam folytatni utamat és Simonnak is nagy kegyelmeket ajándékoztam, amit lelke üdvére fordítottam. Ti is lesztek olyan helyzetben, amikor úgy érzitek, hogy nem bírjátok tovább, de ne adjátok fel. Atyám mindig megfelelő időben gondoskodni fog a segítségről. Ti se utasítsátok vissza őket, hisz nektek kegyelem, hogy tovább tudtok haladni. Nekik is kegyelem, hogy veletek együtt haladhatnak.”

VI. Állomás: Veronika kendőjét nyújtja felém.

Jézus: „Gyermekeim, keserves kínszenvedésemben és elhagyatottságomban Veronika, nem félve az őt körülvevő dühöngő tömegtől, nem törődve az őt ért vádkal, azonnal felém sietett, hogy szenvedésemben enyhülést adjon. Ti is legyetek hozzá hasonlóan bátrak, amikor segítségére kell sietnetek egy szenvedő embertársatoknak. Ha látjátok, hogy mennyire szenved, ne legyetek gyávák, ne foglalkozzatok a titeket érő gúnyolódásokkal, hanem siessetek segítségére, hogy fájdalmában enyhülést kapjon tőletek, mint igaz szerető felebaráttól. És akkor Én, ahogy Veronikának arcomat ajándékoztam a kendőjére, úgy fogom arcom képmását nyomni szívetekre.”

VII. Állomás: Másodszor estem el a kereszt súlya alatt.

Jézus: „Gyermekeim, még azok is eleshetnek ezen a nehéz úton, akik azt gondolják magukról, hogy olyan erősek, hogy ők ki fogják bírni az utat elesések nélkül. Én parancsoltam a tenger hullámainak, a gonosz lelkeknek, mégis a földre estem keresztutam során. Nem a bűneim miatt, hanem szenvedéseimben elerőtlenedtem. Gondoljatok erre, amikor már nem tudtok a fájdalmatokban tovább menni. Imádkozzátok: Uram, Te légy erőtlenségemben az erőm. Segíts, hogy tudjam folytatni utamat!”

VIII. Állomás: Találkoztam a síró asszonyokkal.

Jézus: „Gyermekeim, ti is fogtok találkozni utatok folyamán olyan emberekkel, akik látják szenvedéseiteket. Ők azonban, bár sajnálattal lesznek irántatok, de nem tesznek értetek semmit. Mondjátok meg nekik: sírásotok nem ment meg titeket ítéletemtől, csak ha szánakozásaitokat szeretet cselekedetekre váltjátok. Én sem sírással váltottam meg az emberiséget, hanem a lehető legnagyobb szeretet cselekedettel, hiszen az életemet adtam értetek.”

IX. Állomás: Harmadszor estem el a kereszt súlya alatt.

Jézus: „Már azt hittem, hogy felértem a Golgotára, de még mielőtt oda érhettem volna, újból a földre zuhantam. Közöttetek is lesznek olyanok, hogy mielőtt még a végcélhoz érnének, bűneik újból a földre sújtják őket. Szinte mér halottnak fognak látszani. Ám ahogyan Én sem adtam fel, úgy ti is mindvégig ki fogtok tartani kegyelmemmel. Az Én szenvedésemből merítsetek erőt és gondoljatok arra, hogy csak az üdvözül, aki mindig állhatatos marad.”

X. Állomás: A katonák megfosztottak a ruháimtól.

Jézus: „Gyermekeim, amikor a Golgotán megfosztottak ruháimtól, akkor csak néhányan érezték át szégyenemet, fájdalmamat. Én felruháztam egyházamat szentségeimmel, amelyekkel ünnepi ruhába öltöztethetlek titeket. Most arra készülnek ellenségeitek, amit egykor velem tettek a Golgotán. Menjetek Édesanyámhoz és az őt követő hűséges papokhoz! Mert ahogyan akkor szent kendőjével eltakarta mezítelenségemet, úgy ha hozzá mentek benneteket is betakar szent fátylával, hogy meg tudjatok állni majd előttem az üdvösségetek ruhájában, amelyet a szentségek öltenek rátok.”

XI. Állomás: Keresztre szegeztek engem.

Jézus: „Gyermekeim, a világ ma is keresztre feszít engem és mindazokat is, akik követnek. Én önként engedtem meg, hogy kezeimet és lábaimat odaszegezzék a szégyennek tartott fára. De ami a világ előtt szégyen, az Atyám előtt dicsőség. Engedjétek ti is önként, hogy akaratotokat odaszegezzék a szégyen keresztfájához, hogy általa Isten dicsőségére váljék emberi akaratotok.”

XII. Állomás: Meghaltam a keresztfán.

Jézus: „Gyermekeim, Én meghaltam saját akaratomnak, hogy Atyám akaratát beteljesíthessem. Arra kérlek benneteket, hogy aki engem akar követni, az haljon meg saját akaratának, hogy Atyám akarata kiteljesedhessen benne, hogy egykor halála utolsó órájában velem együtt mondhassa: Beteljesedett. Haljatok meg ennek a világnak, hogy az Én világomban élhessetek.”

XIV. Állomás: Szent Testemet leveszik a keresztről és Édesanyám ölébe helyezik.

Jézus: „Gyermekeim, földi életemet Édesanyám ölében kezdtem és  ott fejeztem be. Akkor már testem nem érzett semmit, de lelkemnek még így is oly simogató volt. Ti, akik követtek engem keresztutamon, mindig érzitek Édesanyám ölelő karjait, de halálotok óráján ugyanúgy ölében fog tartani benneteket, mint engem. Hiszen nemcsak Én vagyok az ő gyermeke, hanem mindazok is, akik követnek engem.”

XIV. Állomás: Szent Testemet a sírboltba helyezik.

Jézus: „Gyermekeim, amikor testemet a sírba helyezték, már nem fájt semmim. Nagy béke töltötte el szívemet, mert Atyám akaratát megvalósítottam. Megnyitottam nektek a Mennyország kapuit, hogy örök életetek legyen. Mikor testetek meghal e világnak, akkor lelketek velem együtt lépi át az üdvösség kapuit, amennyiben mindvégig kitartotok mellettem. És akkor már nem fogtok fájdalmaitokra gondolni, hanem csak arra, hogy megérkeztetek az örök hazába. Mindazok, akik velem élnek, bennem, és általam élnek, azokat Atyám felveszi az ő dicsőséges országába, hogy ők is ott legyenek, ahol az ő szeretett Fia. Mivel bennük is szeretett gyermekeit fogja látni, akik földi életük során hűségesek maradtak hozzá.”

(Ezt a keresztutat egy engesztelő kapta 2014.10.29-én Medjugorjei zarándoklatán a Krizsevác hegyén.)