Első állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Most érkeztem meg, most öltöttem testet édesanyám méhében. Életem 4 nappal ezelőtt kezdődött itt, Nagyváradon. Nem vagyok nagyobb egy tű hegyénél, de egy megismételhetetlen, egyedi emberi lény vagyok. soha többé senki sem lesz hozzám hasonló, csupán idő kell hozzá, hogy felnőtt ember legyek. Sejtjeim száma óránként megduplázódik, s 266 nap múlva megszülethetek. Testem még nagyon törékeny, szükségem van arra a védelemre, amit édesanyám nyújt nekem. Az ő döntése, hogy enged-e megszületni, vagy sokezer magzattal együtt én is meghalok még születésem előtt. Pilátus előtt álló Jézus, add hogy szüleim ne engedjenek a világ nyomásának és elfogadjanak engem, mint Isten ajándékát.

Második állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Hallom édesanyám szívének megnyugtató dobogását, ez a kis otthon védelmet és táplálékot nyújt számomra, mindenem megvan, ami az élethez szükséges. De a szívdobogás néha felgyorsul és furcsa zajok szűrődnek be: édesanyámnak gyakori rosszullétei vannak. Bár még pici vagyok, mint egy mustármag, kezem sincs még kifejlőve, hogy imára kulcsolódjon, de lelkem hozzád kiált, Uram: adj erőt édesanyámnak, hogy felvegye az én születésemmel járó fájdalmak keresztjét. Ne taszítsa el magától a keresztet: ölelje át, hogy egyszer majd egymsét ölelhessük. Vállalja azt, s ígérem hálás leszek érte. Bárcsak megköszönhetném neki.

Harmadik állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt
A harmadik hét vége: előbújnak karjam és a lábacskáim is hamarosan követik őket. Kezek, amelyeket azért adtál, Uram, hogy szüleimbe kapaszkodjak, amikor járni tanulok, lábak, melyeket azért adtál, hogy szüleimhez rohanjak, amikor veszélyben vagyok. Kezek, melyeket azért adtál, hogy segítsek szüleimen, amikor magatehetetlenek, lábak, melyeket azért adtál, hogy meglátogassam őket, amikor magányosak. De most még apró, törékeny élet az enyém: csak remélni tudom, hogy szüleim engedik kifejlődni végtagjaimat. Engednek fejlődni, engednek megszületni. Jézus, te aki elestél a kereszt súlya alatt, állj mellém s ígérem, kezemet, lábamat testvéreim szolgálatába állítom.

Negyedik állomás: Jézus édesanyjával találkozik
A negyedik hét: 7 mm vagyok, 100-szor nagyobb, mint 3 héttel ezelőtt. Most már édesnyámétól független, önálló vérkeringésem van, lehet, hogy a vércsoportom is más lesz mint az övé, de ez a kilenc hónap egy életre összefűz bennünket: nála biztos vigasztalásra találok, amikor mindenki más elhagyott. Mennyei Édesanyám, ezekben a percekben téged kérlek: vedd oltalmad alá az én földi édesanyámat. Te, akinek szívét tőr járta át s oly sokat szenvedtél, hogy méltó édesanyja légy Isten Fiának, adj erőt minden édesanyának, hogy a szenvedéseket Istenbe vetett bizalommal vállaják.

Ötödik állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak
Ötödik hét: szemeim, orrlyukaim és szám jól kivehetőek. Kezeimen és lábaimon jól láthatók az ujjak. Fülkagylóim kialakulóban vannak, kezdem hallani az engem körülvevő magzatvíz csobogását. Istenem, csodás ajándékokat kaptam tőled: érzékeszerveket, melyekkel megtapasztalhatom a te jelenlétedet ebben a világban. Egyelőre csak szüleim kedves hangját, a madarak csicsergését, a gyermekek nevetését hallom, de érzékszerveimet azért kaptam, hogy azokkal mások segítségére legyek, hogy azokat mások szolgálatába állítsak: szemeket, hogy észrevegyem, ha valaki gondokkal küzd, a számat azért, hogy megvigasztaljam a szomorkodókat, füleket, hogy meghallgassam azt, akinek a csendemre van szüksége. Jézus, te aki magad is segítségre szorultál, segíts rajtam, hogy egykor majd én is szolgálhassalak téged embertársaimban.

Hatodik állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Hatodik hét: arcvonásaim már jól kivehetőek, tudok mosolyogni, de tudom a homlokomat is ráncolni. Szüleimtől örököltem arcom vonásait, akárcsak a szemem színét. Olyan vonásokat örököltem tőlük, mint senki más ezen a világon, Mögöttük pedig a Te vonásaid is ott lapulnak Jézus: egy istenarc van eltemetve bennem. Jézus Krisztus, te a keresztúton saját arcod vonásaival ajándékoztad meg Veronikát, szüleimet pedig azzal tüntetted ki, hogy Isten képét hordozó gyermeknek legyenek a nevelői, hogy azt az Istenarcot, amit lelkembe véstél őrizzék, védjék, ápolják. Istenem, Mennyei Atyám saját képedre és hasonlatosságodra formáltad szüleimet, erősítsd szívükben a Tőled kapott szeretetet, hogy a rájuk bízottaknak továbbadhassák

Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
Hetedik hét: az agyam kifejlődött és működik, különböző izmaim elkezdenek együtt mozogni. Gyűjtöm az erőt már most, hisz ha megszülettem, nagy szükségem lesz rá. Jézus Krisztus, te aki másodszor is fölre roskadtál a kereszt súlya alatt, adj lelkierőt szüleimnek. Add, hogy kitartsanak a jóban, kitartsanak a beléd vetett hitben, a mindennap újraéledő reményben s a Tőled kapott szeretetben. Ne engedd, hogy a világ eltántorítsa s elbizonytalanítsa őket. Tudom, hogy te biztos támasz vagy mindannyiunk számára. Tudom, hogy bár a világ forog, s távolodik Tőled, a Te kereszted szilárdan áll örökké.

Nyolcadik állomás: Jézus szól a jeruzsálemi asszonyokhoz
Nyolcadik hét: Otthonom most akkora, mint egy tyúktojás: 3 cm-es vagyok és 8 gramm. Egyre szűkebb ez a hely számomra, de Uram, a te közelséged kárpótol mindenért. Keresztutadon asszonyok, anyák jöttek hozzád, akik vigasztalni akartak Téged, holott maguk is vigasztalásra szorultak. Most azokért az édesanyákért könyörgök, Uram, akik megölték születendő gyermeküket s most emiatt vigasztalanul szenvednek. Egy hirtelen döntéssel kioltották a szívük alatt fejlődő magzat életét s most a gyilkosság bűne marcangolja lelkiismeretüket. Kereszthordozó Krisztus, siess segítségükre és orvosold lelki sebeiket.
Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Kilencedik hét: kezem és lábam napról napra erősebb, már édesanyám is érzi, ahogy tornázok. Olyan jó itt lenni, bár néha fájdalmat érzek: édesanyám helytelen táplálkozása, a stressz törékeny életemet sodorja veszélybe. Úgy kiáltanék, hogy Édesanyám, tested a Szentlélek temploma, óvnod s őrizned kell, különösen most, mikor ez a templom egyben az én otthonom is. Harmadszor is fölre roskadó Jézus, küldd el Szentlelkedet, hogy Ő adjon édesanyámnak bölcsességet, lelki erősséget és istenfélelmet

Tizedik állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Tizedik hét: testem teljesen kiformálódott, már csak növekednem kell. Világosan látható, hogy fiú vagyok-e vagy lány. De édesanyám szíve olyan furcsán ver mostanában s idegen hangok szűrődnek be ide: idegen hangok. Rólam beszélnek. Orvos. Édesapám. Édesanyám. Abortusz. Meztelen vagyok. Kiszolgáltatott. Semmim sincs. Jézus, te is így álltál vádlóid előtt, pedig egy vétked sem volt. Ebben a pillanatban is rád tekintek s hozzád kiáltok, Jézus: ebben a testiségtől eltorzult világban csak a te erődben bízok. Mindenedtől megfosztott Jézus a te oltalmadba ajánlom nem csak szüleimet, de minden fiatalt: tartsd távol tőlük az érzékiség bűnét. Szüleimtől kapott testem ma még az enyém, holnap talán már ettől is megfosztanak. Tőled kapott lelkem viszont örök, hozzád vágyódik s tudom, hogy Nálad, békére talál.

Tizenegyedik állomás: Jézust a keresztre szegezik
Most már csak a körülöttem lévőkre figyelek: édesanyám szívdobbanásaira, édesapám ordítozására, az orvos és a barátok halk suttogására. Abortusz. Csak egy test. Csak egy test, amit el kell távolítani, ki lehet dobni. Csak egy szövetdarab, nem élet ez még. Keresztre feszített Jézus, te aki üldözőidért imádkoztál s a megtérő bűnösnek megbocsátottál, adj nekem is lelki erőt, hogy ne ítéljek el senkit. Tudom, hogy ma az emberek nem vállalnak keresztet másokért, bármit megtesznek saját kényelmükért, ölnek is, ha kell. De nekik nem olyan szüleik voltak, mint az enyémek. Utolsó leheletemmel is édesanyákért és édesapákért imádkozom, Uram: olyan szülőket adj, akik a te munkatársaid ebben a világban, akik az életet választják a halál helyett, akik áldozatot hoznak másokért, akik Isten áldásának és nem Isten csapásának tekintik a születendő gyermeket. Istenem hozzád fohászkodom ma, míg szólhatok: áldd meg ezt a piciny népet, áldd meg családjainkat, áldd meg jövendőbeli édesanyáinkat, édesapáinkat. Isten, áldd meg a magyart.

Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten
Egy újabb hét telt el s az én pici szívem nagyon izgatottan ver mostanában. Édesanyám izgatottsága rám is átragadt. Orvosnál voltunk újra. Ismét idegen hangokat hallottam: Egészséges a gyermek, ügyesen fejlődik, csak kicsit elevenebb az átlagnál. De hát hogyne lennék eleven, ha egyszer izgatott vagyok. Édesanyám szíve egyre furcsábban ver. Érzem, hogy fél, retteg. A hangján is hallom, hogy valami nincs rendben. Az ő hangja mély, szívből fakadő sóhaj: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem. Harang kondul. S a csend egy idegen hang töri meg: én veletek vagyok mindennap a világ végéig. S végre béke üli meg édesanyám szívét. Tudom, Jézus: a te kereszted szerzett számomra életet.

Tizenharmadik állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Most, hogy a családomban újra béke van felszabadultan tekintek előre még akkor is, ha tudom, hogy ez a szenvedés, amin az elmúlt hetekben keresztül mentem csak előszele annak, ami rám odakint vár. De nekem most élnem kell, születnem kell, s egy életre belédkapaszkodom, Jézus, hisz a te szenvedésed értelmet ad az én szenvedésemnek is. Szüleimért ajánlom fel ezt az apró keresztet. Jézus a te életedet végigkísérte a szenvedés és csak halálod pillanatában szabadultál meg tőle, amikor testedet levették a keresztről. Most üresen áll előttem a kereszt fája s azokért az orvosokért imádkozom, akik védtelen gyermekeket feszítenek erre a keresztre az anyaméhben. Tégy csodát, Uram az ő életükben s fordítsd vissza őket magadhoz.

Tizennegyedik állomás: Jézust a sírba helyezik
269 napja élek s újra nagy az izgatottság körülöttem: jövés-menés, édesanyám, édesapám, barátok. Születésemre készülnek. Foganásom első pillanatától kezdve erre a napra várnak. Jézus látlak téged, amint sírba helyeznek. Tudom, hogy csak három napig vagy rabja ennek a sírnak, s aztán újra életre kelsz, hogy nekünk utat mutass az ég felé. Most mindenki arra készül, hogy testemet világra segítse. Úgy gondolják, hogy én még mit sem tudok róluk, mit sem tudok a rám váró világról. Igaz, hogy nem fogom tudni nekik azonnal elmondani, de egyszer majd nekik is elmondom, amit most neked mondok, Uram: Hálás vagyok, hogy ilyen szülőket kaptam Tőled.