26. fejezet
Elhatározzák Jézus halálát, Jézus megjövendöli szenvedését
1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 2 ,,Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.''
3 Akkor összegyűltek a fôpapok és a nép vénei Kaifás fôpap palotájában, 4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. 5 Mindamellett megállapodtak: ,,Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.''
A betániai vacsora
6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 8 Ennek láttán a tanítványok bosszankodtak: ,,Mire való ez a pazarlás? 9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni s az árát a szegények közt szétosztani.'' 10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: ,,Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.'' 11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.''
Júdás árulása
14 Ekkor a tizenkettô közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fôpapokhoz, 15 és ezt kérdezte tôlük: ,,Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?'' Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Attól kezdve már csak a kedvezô alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Az utolsó vacsora
17 A kovásztalan kenyér ünnepének elsô napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: ,,Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?'' 18 Így felelt: ,,Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idôm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.'' 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.
20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 21 Vacsora közben megszólalt: ,,Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.'' 22 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?'' 23 ,,Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el'' -- felelte. 24 ,,Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.'' 25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: ,,Csak nem én vagyok az, mester?'' ,,Magad mondtad'' -- válaszolta.
26 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek és egyétek, ez az én testem!'' 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ,,Igyatok ebbôl mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.''
Péter tagadásának megjövendölése
30 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. 31 Akkor Jézus mondta: ,,Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok. 32 De feltámadásom után majd elôttetek megyek Galileába.'' 33 Péter fogadkozott: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.'' 34 Jézus csak ennyit mondott: ,,Bizony mondom neked, még az éjjel, mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' 35 Péter erôsködött: ,,Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.'' Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
Jézus halálküzdelme
36 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. ,,Üljetek le -- mondta tanítványainak --, én arrébb megyek és imádkozom.'' 37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el és gyötrôdni kezdett. 38 ,,Halálosan szomorú a lelkem -- mondta nekik. Maradjatok itt és virrasszatok velem!'' 39 Valamivel odébb ment és leborulva így imádkozott: ,,Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.'' 40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta ôket. Szemére vetette Péternek: ,,Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erôtlen.'' 42 Másodszor is elment és így imádkozott: ,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.'' 43 Mikor visszatért, megint alva találta ôket. 44 Erre otthagyta ôket, újra elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 45 Aztán visszament tanítványaihoz s így szólt: ,,Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.''
Jézus elfogatása
47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettô közül az egyik, s vele a fôpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 48 Az áruló jelben egyezett meg velük. ,,Akit megcsókolok -- mondta --, ô az, fogjátok el!'' 49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. ,,Üdvözöllek, Mester!'' -- mondta és megcsókolta. 50 Jézus megkérdezte: ,,Barátom, miért jöttél?'' Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. 51 Jézus kísérôi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fôpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. 52 Jézus rászólt: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Aki kardot ragad, az kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetném Atyámat s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet. 54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?'' 55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: ,,Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
Jézus Kaifás elôtt
57 Akik elfogták Jézust, Kaifás fôpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 58 Péter messzirôl követte, egészen a fôpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
59 A fôpapok és az egész fôtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 60 de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettô 61 s így vádaskodott: ,,Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.'' 62 A fôpap erre felállt és megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?'' 63 Jézus hallgatott. A fôpap folytatta: ,,Esküvel kényszerítlek az élô Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?'' 64 ,,Magad mondtad -- felelte Jézus. ,,De mondom nektek, mostantól, látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhôin.'' 65 A fôpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: ,,Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 66 Mi a véleményetek?'' ,,Méltó a halálra!'' -- kiabálták. 67 Aztán szembeköpdösték és ököllel verték, mások arcul ütötték 68 és közben kérdezgették: ,,Találd ki, Messiás, ki ütött meg!'' Péter megtagadja Jézust
69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló és megszólította: ,,Te is a galileai Jézussal voltál.'' 70 De ô mindnyájuk hallatára tagadta: ,,Nem értem, mit beszélsz.'' 71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: ,,Ez is a názáreti Jézussal volt'' -- mondta a többieknek. 72 Megint tagadta, most már esküvel: ,,Nem ismerem azt az embert.'' 73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: ,,De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.'' 74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert!'' Azon nyomban megszólalt a kakas. 75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: ,,Mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' Kiment és keserves sírásra fakadt.
27. fejezet
Jézus Pilátus elôtt
1 Amikor megvirradt, a fôpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
Júdás kétségbeesése
3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a fôpapoknak és a véneknek. 4 ,,Vétkeztem -- mondta --, elárultam az igaz vért.'' ,,Mi közünk hozzá?'' -- válaszolták. ,,A te dolgod!'' 5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6 A fôpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: ,,Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.'' 7 Tanácsot tartottak és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetônek. 8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezônek. 9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:
Fogtam a harminc ezüstöt,
annak árát, akit ennyire becsültek,
akit Izrael fiai becsültek ennyire,
10 s a fazekas telkéért adtam,
ahogy az Úr parancsolta nekem.
Pilátus ítélete
11 ,,Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,,Te mondod'' -- felelte Jézus. 12 A fôpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' 14 De ô egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepôdött.
15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbôl adták kezére.
19 Míg ott ült ítélôszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.''
20 A fôpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül?'' 22 ,,Barabást!'' -- kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: ,,Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?'' Mind azt kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 23 ,,Dehát mi rosszat tett?'' -- kérdezte. Annál inkább ordították: ,,Keresztre vele!'' 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sôt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ,,Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok -- mondta. Ti lássátok!'' 25 Erre az egész tömeg zúgta: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása
27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyôrséget. 28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisbôl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elôtte és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus keresztre feszítése
32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ôrizték. 36 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: 37 Ez Jézus, a zsidók királya.
38 Vele együtt két gonosztevôt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra menôk káromolták, s fejüket csóválva 40 mondogatták: ,,Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrôl!'' 41 Ugyanúgy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a fôpapok is: 42 ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrôl, s akkor hiszünk neki. 43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.'' 44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevôk is.
Jézus halála
45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46 Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: ,,Éli, Éli, lamma szabaktani?'' Vagyis: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?'' 47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: ,,Illést hívja.'' 48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. 49 A többiek meg így beszéltek: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.'' 50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
Csodák Jézus halálakor
51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrôl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 52 sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Feltámadása után elôjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
54 A százados és a többiek is, akik Jézust ôrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: ,,Ez valóban Isten Fia volt'' -- mondták. 55 Messzirôl több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.
Jézus temetése
57 Amikor már estére járt az idô, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
62 Másnap, a készület napjának elmúltával a fôpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál 63 és figyelmeztették: ,,Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig ôrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az elôbbinél.'' 65 ,,Van ôrségetek -- válaszolta Pilátus --, menjetek, ôrizzétek magatok, ahogy csak tudjátok!'' 66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és ôrséget állítottak a sírhoz.
28. fejezet
Jézus feltámadása
1 Szombat elmúltával, a hét elsô napjának hajnalán Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4 Az ôrök remegtek tôle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: ,,Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy elôre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból elôttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.''
Jézus megjelenik az asszonyoknak
8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben s így köszöntötte ôket: ,,Üdv nektek!'' Odafutottak, leborultak elôtte és átkarolták a lábát. 10 Jézus így szólt: ,,Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.''
Az ôrség kioktatása
11 ,,Még úton voltak, amikor néhány ôr bement a városba és jelentette a fôpapoknak a történteket. 12 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak 13 és meghagyják nekik: ,,Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. 14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.'' 15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók közt.
Az apostolok küldetése
16 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ôket. 17 ,,Amint meglátták, leborultak elôtte, bár néhányan kételkedtek. 18 Jézus odalépett hozzájuk és így szólt: ,,Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20 és tanítsátok meg ôket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.''
