BŰNBÁNATI KERESZTÚT –fiataloknak

 

(Récsei Norbert)

 

 

 

1.  Jézust halálra ítélik 

 

Olyan könnyen ítélkezünk mások felett, olyan könnyű véleményt formálni valakiről, anélkül, hogy különösebben törekedtem volna megismerni őt. Olyan könnyű magam körül kialakítani egy kört, akikkel jól elvagyok, és minden többi embert kiszorítani életemből. Pedig azzal, hogy mást nem engedek be magunk közzé, éppen halálra ítélem őt. Mert megvonom tőle az élni akarást, megvonom tőle a mi-, az én támogatásomat, hogy élni tudjon. Pilátus, csak egy ember volt a többi közül, mégis egyetlen döntéssel megváltoztathatott volna mindent, de nem tette, mert félt kiállni, félt azt mondani, hogy NEM, félt önmagától és félt attól, amit mások mondanak.

 

Vajon a félelemtől, a nyitottság hiányától, a skatulyázásoktól én hányszor ítéltem halálra mást? Vajon hányszor tettem kárt mások becsületében, úgy, hogy azokon szórakoztam, akik nem tartoznak a „barátaim” közzé? Vajon hányszor öltem így embert?

 

2.  Jézus vállára veszi a keresztet

 

Ez egy olyan állomás, ahol el kell gondolkozzál azon, hogy mit is jelent ha kerülöd, ami rád vár és ami a tied. Valahányszor kibújsz saját kötelességeid alól, mindig egy kereszttől menekülsz el. De nézz Jézusra és gondolkozz el azon, hogy neki nem lett volna muszáj meghalni, neki nem lett volna muszáj a keresztet vállra venni. De megtette. Azért, mert meg akarta mutatni neked, hogy nem szabad elmenekülnöd attól, amit neked kell megtenned. Sőt! Merj továbblépni. Merj a magad terhei mellett még pluszt vállalni, olyat, amire nem kötelez senki, de meg tudod tenni - szeretetből.

 

Gondolkodj el, hogy hányszor vétettél a jó elmulasztásával, hányszor vétettél, hogy kibújtál saját kötelességeid elvégzése alól?

 

3.  Jézus először esik el a kereszttel

 

Hogy meg tud törni az emberi gonoszság egy embert. Súlyos lehetett a kereszt, de még súlyosabb a magára maradottság, a kigúnyolt személyiség. A sok hazugság, a sok becsmérlés végül is oda vezetett, hogy Jézusnak teljesen felemésztődött fizikai ereje. Ezért esett el a kereszttel. El sem tudod képzelni, hogy a kis viccelődések a másikkal, néha milyen mély sebet tud ejteni. El sem tudod képzelni, hogy apró hazugságaid, (amit sokszor magad megnyugtatására hajlamos vagy kegyes hazugságnak nevezni), hova vezethet. És egyszer csak látod, hogy testvéred elesett, de még csak meg sem fordul a fejedben, hogy ezek az aprónak hitt dolgok voltak azok, amelyek elvették erejét, és amelyek miatt elesett.

 

És mit teszel? Még jobban élcelődsz, még jobban a gúny tárgyává teszed őt. Gondolkozz el, hogy ilyen jellegű magatartásoddal hányszor aláztál meg másokat! Kérj most bocsánatot (ha csak gondolatban is), mert még nem késõ. Tedd jóvá, amit tettél!

 

 

4.  Jézus édesanyjával találkozik

 

 

Talán gyerekkorodban fel sem merült benned, hogy másképpen is lehet valamit tenni, mint, ahogy szüleid azt mondták. Most pedig úgy érzed, hogy semmit sem lehet úgy tenni, ahogy õk azt gondolják. Különös állapot ez, de vajon mi változott meg? Semmi. Csak annyi, hogy felnõttél. – Kezdd el a magad úrra lenni. De ettől még nem kell szégyellned szüleidet, nem kell úgy viselkedned, mintha sosem ismerted volna azelőtt őket. Nézd! Jézus 33 éves korában sem szégyellte a találkozást édesanyjával. Átérezte, hogy van a tömegből valaki, egy asszony, aki nem azért sir, mert fuccsba ment egy messiási állom, hanem azért, mert fiát látja szenvedni. Érezte, hogy  Ő 33 évesen is az a gyermek maradt anyja számára, akit valamikor Betlehemben megszült, és akit Názáretben felnevelt.

 

Vajon számodra megmaradt ez a különös kapcsolat édesanyáddal, édesapáddal, vagy már régóta tehernek érzed őket? Ne felejtsd! Akkor váltál igazán felnőtté, ha el tudod fogadni, hogy szüleid, amíg élnek aggódnak érted és szeretnek téged, ha te magad is tudod őket tisztelni és szeretni.

 

 

5.  Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

 

Ki az, aki a nehézséget, a keresztet kívánná mástól? Aki azt mondja, de jó neki, mert keresztje van? Bizony sokkal könnyebb olyan dolgokat megkívánni, amiről úgy gondoljuk, hogy attól boldogabbak leszünk. Amit, úgy érzünk, ha nekünk lenne meg, akkor sokkalta jobb lenne az életünk. Pedig a 10-ik parancs így szól: Mások tulajdonát ne kívánd! Cirenei Simon is, ha valamit kívánhatott volna, amit Jézus birtokolt, akkor valószínűleg olyat kért volna, hogy halottakat támaszthasson fel, vagy betegeket gyógyíthasson meg, de talán azzal is megelégedett volna, ha a vizet borrá tudta volna változtatni. De mindezek helyet, csak a keresztjét kaphatta meg. És mi történt? A világon mindenhol ismerik, az ő nevét, mégpedig úgy, hogy ő az egyedüli ember, aki Jézuson segített. Micsoda kitüntetés! Pedig, már akkor megkapta szolgálataiért az ajándékot: boldog lehetett.

 

Napjainkban gyakran pontosan a fordítottja történik, mert aki másnak a tulajdonát kívánja, boldogság helyett boldogtalan lesz egész élete folyamán.

 

6.  Veronika letörli Jézus arcát

 

Milyen csodálatraméltó az az asszony, aki látva, hogy Jézustól mindent elvettek, ő adni készült. Látta a megcsúfolt Jézust, látta a kisemmizett Isteni-embert, és nem csak látta, hanem meglátta azt a szerencsétlennek tűnő Jézust, akitől mindent elloptak a gonosz emberek. És ekkor ő volt az, aki adni készült. Nagy bátorság volt tőle, hogy átverte magát a tömegen, de még nagyobb bátorsága volt, hogy adni tudott, úgy, hogy nem is remélt a viszonzásban. De mert, így cselekedett Jézus megjutalmazta –azzal, amit adhatott neki a kisemmizettségében. Testvér! Most Veronika személye hassa át lelkedet, és bánd meg, ha valaha valamit is loptál: úgy tulajdont, mint becsületet.

 

Tanuld meg tőle az önzetlenséget, tanuld meg, hogy bár nehezebb adni, mint elvenni, mégis nemesebb cselekedett. És meglásd a csodát, te is meg fogod látni Jézus arcát, na nem most, hanem majd valamikor, de nem is zsebkendőbe nyomva, hanem színről-színre.

 

 

7.  Jézus másodszor esik el a kereszttel

 

Vannak az életben csúnya esések. Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzed, most mindenki rajtad röhög. Nem baj. Ne legyen baj! Ne érezd fontosnak ilyenkor azt, amit más gondol, vagy mond rólad. Inkább azt érezd fontosnak, amit Isten gondol rólad. Ne az embereket bálványozd, hanem az Istent imád. Fontosak az emberek, fontos, hogy érezd, tartozol valahova, de még fontosabb az Isten. Ne váljanak a kapcsolataid bálvánnyá! Ezt akkor tudod igazából lemérni, hogy mennyire vagy rabja az emberi kapcsolatoknak, ha megtapasztalod Jézussal együtt, hogy milyen leesni, milyen a földön lenni.

 

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy hányszor mulasztottad el, hogy csak az Istennek szolgálj, és ne az embereknek? Hányszor esett meg, hogy az embert imádtad és nem az egyedüli Istent? Mikor az emberi kapcsolataidat imádod, ha leesel, nem tudsz felállni többé, mindaddig, amíg vissza nem térsz az Istenhez. Akkor lesz erőd a felálláshoz, mert tudod, hogy az Ő fia is elesett, és felállt.

 

8.  Jézus szól a síró asszonyokhoz

 

Különös, hogy amikor az emberi szívek megkeményedni látszottak, az asszonyi szívek annál lágyabbak lettek. De milyen furcsa Jézus rendreutasítása, -nem is vártuk volna tőle ezeket a szavakat: „Magatokat és fiaitokat sirassátok”, mintha azt akarná mondani, hogy családjaitokra legyen gondotok. És mennyire igaza van Jézusnak, hiszen a földi életben a legszentebb dolog a család.

 

Éppen ezért te is tartsd tiszteletbe magad és mások családi életét. Ne kívánd tehát mások házastársát! Csodáld meg szépségét, kedvességét, esetleg bátorságát, vagy erősségét, de ne feledd, a család szent. Te is megtalálod, majd az igazi párodat, ha azt igazán az Istentől kéred, -neked is lehet boldog és szent családi életed. De erre már most kell készülnöd. És ha majd oda kerül a sor, a magad családjával foglald le magad, igyekezz majd házasságodat az Egyház törvényei szerint kötni, igyekezz gyermekeidet katolikus módon nevelni. Akkor majd átadhatod magadat teljesen házastársadnak és gyermekeidnek. Erre akar megtanítani most Jézus.

 

 

9.  Jézus harmadszor esik el a kereszttel

 

Könnyű szemlélőnek lenni, de vajon milyen lehetett annak, aki már harmadjára is elesik? Ráadásul milyen lehetet úgy elesni, hogy közben tudni azt, hogy ez az esés mások helyett van, és olyanok helyet is, akik nem fogják megbecsülni az ebből az esésből forrásozó ajándékot. Gondolkozz el azon kicsit, hogy Jézus a te bűneid súlyától zuhant a porba.

 

Ha át tudod ezt érezni, nem fogsz zúgolódni, hogy már ismét gyónnod kell, hanem megköszönöd Jézusnak, hogy ilyen szentséget rendelt számodra. Ha át tudod érezni ezt az esést, akkor csekélységnek fogod érezni azt az egyházi parancsot, hogy évente legalább egyszer gyónjál. Ha átérzed ezt, akkor nem lesz nehéz bűnbánatot tartanod. Figyeld csak Őt, és nézd, hogy mit tett. Jézus harmadszor is felállt, neked is fel kell állnod a bűneidből! Jézus tovább ment, neked is tovább kell menned! Jézusnak fontos volt a lelked, legyen neked is az!

 

 

10. Jézust megfosztják ruháitól *

 

Ha valakinek elveszik a ruháit, az egyenlő a teljes megaláztatással. Ezzel az áldozat elveszti az utolsó, külső védelmét is. Jézus is így járt, megszégyenítették, kidobták őt maguk közül az emberek. Sőt minden megmaradt vagyonára -a rajta lévő ruhákra- sorsot vetettek, és elosztották maguk között.Milyen sokszor van az, hogy mi is ugyanígy bántunk és megalázunk másokat, gyakran anélkül, hogy észrevennénk, vagy belegondolnánk, hogy ez -amit mondtunk, vagy cselekedtünk- neki milyen rosszul eshet. Minden egyes mások ellen elkövetett gonoszságunkkal – pletykákkal, durvaságokkal – kitagadjuk őket a társaságunkból, a szeretetünkből, megszégyenítve és egyedül hagyva őket.

 

Istenünk, segíts, hogy kegyelmed által új köntöst teríthessünk levetkőztetett testvéreink vállára! Jézusunk, segíts minket abban, hogy a Te keresztutadat járva képesek legyünk jobb emberekké válni!

 

11. Jézust a keresztre szegezik

 

Tudom Jézusom, hogy tulajdonképpen az összes bűnöm az, amely a keresztfához szegez Téged, de ennél az állomásnál mégis leginkább azért a számtalan alkalommért kérek bocsánatot Tőled, amikor nevedet, illetve Atyánk nevét hiába vettem. Tudom, hogy neked ez nagyon fontos, hiszen az Atya mindjárt a második parancsban írtad elő számomra, hogy: Isten nevét hiába ne vedd!, de sokszor elég egy csodálkozás, elég egy meglepő dolog, hogy nevedet hiába vegyem. Elég egy dühödt pillanat és máris olyat mondok, amiben ott van a Te, illetve az Atya neve. Sokszor csak egy rossz szokásról van szó, amely már oly úrrá lett rajtam, hogy észre sem veszem. De sajnos néha az is megtörtént, hogy imponálni akartam a társaim előtt és ezért vettem számra a Te, illetve az Atya nevét.

 

Ezért kérek most bocsánatot, és ezért is ajánlom fel engesztelésül ezt a keresztutat: mindazért a számtalan pillanatért, amikor Isten nevét hiába vettem. Ígérem, hogy amikor ezentúl elmegyek egy feszület előtt, és látom a fára szegezett tested, áldani fogom nevedet. Újbóli és újbóli bocsánatkéréssel fordulok majd feléd, hogy megbocsásd nekem ezt a vétkemet.

 

12. Jézus meghal a kereszten

 

Péntek volt, amikor mindez történt. Keresztútadat végigjárva és szenvedésedet átérezve, legszívesebben azt az ígéretet tenném meg, hogy ezentúl minden pénteken bűnbánati napot tartok. Azt ígérném meg, hogy ezentúl minden pénteken valami áldozatot hozok érted, akár az egyházi böjti fegyelmet megtartva, akár valami más számomra fontos dologról lemondva. De miért éppen pénteken haltál meg? -ha mondjuk hétfőn, vagy bármely más napon, akkor talán meg tudnám hozni ezt az áldozatot, de pénteken nehéz, mert éppen a péntek az, amikor egy kicsit hátrahagyva a hét fáradalmait ki tudok rúgni a hámból, péntek az, ami a legalkalmasabb a szórakozásra, péntek az, amikor a legjobban el tudok lazulni. Gyenge vagyok ilyen áldozatra. Te is látod, hogy nehezen barátkozom meg a pénteki nappal, illetve a böjti fegyelmek gondolatával. Élet-idegenek érzem.

 

Uram szeretném valami módon hálámat kifejezni, hogy meghaltál értem a kereszten. De mivel jobb ötletem nincsen, ígérem, hogy ezentúl könnyebb szívvel tartom meg, a böjti fegyelmeket, bocsáss meg, hogy eddig oly könnyen elsiklottam e dolgok fölött. Ugyanakkor köszönöm Neked, hogy megértetted ezt velem.

 

 

13. Jézus testét leveszik a keresztről

 

Jézusom rövid ideig függtél a kereszten, de ez volt az a kereszt, amely annyi szenvedést tartogatott számodra, melyen végül is meghaltál. Az értünk vállalt szenvedésbe haltál bele. Most mikor leveszik testedet e keresztről, örökké búcsút mondasz neki. Többet nem kell meghalnod értünk, többet nem kell felvenned kereszted és értünk hordoznod. Mint ahogy szent tested elvált a kereszttől, én is úgy szeretnék elválni a bűntől. Rövid ideig tart fogva, de e rövid idő is éppen az én halálomat jelenti. Mert a bűn nem mást, mint a halált adja. Erőt veszek magamon Uram, és ha kegyelmeddel támogatsz, megtérek hozzád. Mert ahogy téged is emberek szedtek le a halált hozó kereszttől, én magam sem tudok megszabadulni a bűn bilincsétől.

 

Te vagy aki, elszakítasz attól. Többet én sem akarok meghalni, többet én sem akarok bűnt elkövetni. A bánat övez, amikor keresztutadat járom. Bocsáss meg nekem, és adj erőt a Hozzád téréshez. Szánakozom mindazon, amivel megbántottalak, akár Téged, akár embertársamat. Bocsáss meg, ha vétettem a főparancsolat ellen, amikor nem tudtalak Téged Istenemet teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretni, és mikor nem tudtam felebarátomat úgy szeretni, mint önmagamat.

 

 

14. Jézust sírba teszik

 

A hosszú megpróbáltatásokkal teli út után, íme sírba helyeznek, hogy megpihenj. Zajos, rohanó világunkban egyre jobban átvesszük apáinktól azt az eszmét, hogy: majd a sírban pihenni fogok. Pedig Uram, te a vasárnapot és ünnepnapokat arra adtad, hogy az ember ezeken a napokon megpihenhessen. Azért adtad, hogy lelki és testi felfrissüléseink legyenek ezek a napok. Azért adtad ezeket a napokat, hogy azokat megszenteljük. Sokszor a péntek illetve a szombat olyan gyorsan kicsúszik a kezeink közül, hogy vasárnap már nem marad idő mindenre. Gyakran alvással telik el a délelőtt, és akkor kimarad a szentmise, gyakran délután igyekszünk másnapra valamelyest felkészülni, az el nem végzett szellemi munkát (a tanulást), ilyenkor akarjuk megoldani. Rá kell ébrednem, hogy az ünnep igazi eszméje kihalt az én vasárnapjaimból. Néha-néha mikor sikerül elmennem szentmisére, többnyire a templomból kijövet nemhogy feltöltődve érezném magam, hanem üresnek és kietlennek, mert mindezidáig nem éreztem át a vasárnap szellemét.

 

Nem a gyermekkori hitet kérem vissza uram, csak azt szeretném, ha megtanulhatnám tőled az ünnep igazi értékét. Bocsáss meg nekem, ha eddig helytelenül éltem életem.

 

 

* A 10. állomás hivatkozása: http://rakoscsaba.plebania.hu/fiatalok-keresztutja/

 

 

Oldal: Récsei Norbert
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat