22. fejezet
Júdás árulása
1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. 2 A fôpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptôl.
3 A sátán hatalmába kerítette a karióti Júdást, a tizenkettô közül az egyiket. 4 Elment, hogy megbeszélje a fôpapokkal meg a templomôrség vezetôivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 5 Ezek örömmel fogadták, és pénzt ígértek neki. 6 Megegyezett velük, és kereste a kedvezô alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

Az utolsó vacsora elôkészítése
7 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: ,,Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.'' 9 ,,Hol készítsük el?'' -- kérdezték. 10 ,,Menjetek a városba -- felelte --, ott találkoztok egy vizeskorsót vivô emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 11 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 12 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el. 13 Elmentek s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az Oltáriszentség alapítása
14 Amint elérkezett az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt. 15 Így szólt hozzájuk: ,,Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielôtt szenvedek. 16 Mondom nektek, többé nem eszem a húsvéti vacsorát, míg be nem teljesedik az Isten országában.''
17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18 ,,Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg el nem jön az Isten országa.'' 19 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.'' 20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 21 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 22 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.'' 23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.

Tanítás az alázatosságról
24 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25 Erre ezt mondta nekik: ,,A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevô úrnak hívatják magukat. 26 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 29 Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, 30 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

Péter tagadásának megjövendölése
31 Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32 De imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erôsíted majd meg testvéreidet. ,,Uram -- felelte --, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sôt még a halálba is kövesselek.'' 34 Ô azonban így válaszolt: ,,Péter, mondom neked, mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.''
35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: ,,Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?'' ,,Semmiben -- felelték. 36 ,,Most azonban, --folytatta -- akinek van erszénye, vegye elô, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A Gonosztevôk közé számították. Sorsom beteljesedik.'' 38 ,,Uram -- mondták --, nézd van itt két kard!'' Erre csak annyit mondott: ,,Elég.''

Ima a Getszemáni kertben
39 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40 Amikor odaért, kérte ôket: ,,Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.'' 41 Aztán odébbment úgy egy kôhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42 Atyám, ha akarod kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.'' 43 Megjelent neki az égbôl egy angyal és megerôsítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 44 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45 Aztán abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 46 Rájuk szólt: ,,Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!'

Jézus elfogatása
47 Mielôtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettô közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus megkérdezte: ,Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?'' 49 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: ,,Uram kardot rántsunk ellenük?'' 50 Egyikük mindjárt le is sújtott a fôpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 51 De Jézus leintette: ,,Hagyjátok, elég!'' Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
52 Az ellene kivonult fôpapoknak, a templomôrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: ,,Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 53 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.''

Péter tagadása
54 Elfogták és a fôpap házába vitték. Péter messzirôl kísérte. 55 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 56 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: ,,Ez is vele volt.'' 57 De tagadta: ,,Asszony, nem is ismerem.'' 58 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: ,,Te is közéjük tartozol'' -- szólt neki. Péter tiltakozott: ,,Ember, nem tartozom.'' 59 Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: ,,De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.'' 60 ,,Ember -- tagadta újra Péter -- nem tudom, mit beszélsz.'' Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 61 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre, Péternek eszébe jutott, mit mondott az Úr: ,,Mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.'' 62 Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus kicsúfolása
63 Az emberek, akik ôrizték, csúfot űztek belôle és bántalmazták. 64 Befödték a fejét és kérdezgették: ,,Találd el, ki ütött meg?'' 65 És mindenféle szitkokat szórtak rá.

Jézus a fôtanács elôtt
66 Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a fôpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. 67 ,,Ha te vagy a Messiás'' -- szólították fel --, mondd meg nekünk.'' Így válaszolt rá: ,,Ha megmondom is, nem hiszitek el. 68 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. 69 De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.'' 70 Erre egyszerre közbevágtak: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?'' Ô pedig ezt mondta nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.'' 71 ,,Mi szükségünk van még tanúkra? -- mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából.''

23. fejezet
Jézus Pilátus elôtt
1 Ezzel fölkerekedett az összeverôdött nép, és Pilátushoz kísérték. 2 Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ô a Messiás király.'' 3 Pilátus megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a népnek: ,,Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek'' 5 De azok erôsködtek: ,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.''

Jézus Heródes Antipás elôtt
6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felôle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10 A fôpapok és írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belôle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelôtt haragban voltak.

Jézus elítélése
13 Pilátus ismét összehívta a fôpapokat, a véneket és a népet 14 s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megfenyítem hát és szabadon bocsátom.'' 17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18 Az egész nép ezt ordította: ,,Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!'' 19 A városban lázadás tört ki és gyilkosság fordult elô, Barabás emiatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!'' 22 Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért kereszthalálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' 23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

A keresztút
26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus hozzájuk fordult: ,,Jeruzsálem leányai -- mondta nekik --, ne engem sírassatok. Inkább magatokat sírassátok és gyermekeiteket, 29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddôk, akik nem szültek, nem szoptattak. 30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31 Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?''

Jézus a kereszten
32 Két kivégzésre ítélt gonosztevôt is vittek vele. 33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevôket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34 Jézus pedig mondta: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.'' Ruháján sorsot vetve megosztoztak. 35 A nép bámészkodott, a fôtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett -- mondták --, most mentse meg magát, ha ô a Messiás, az Isten választottja! 36 Gúnyt űztek belôle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37 ,,Ha te vagy a zsidók királya, segíts magadon!'' -- mondták. 38 Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya.
39 Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.'' 40 A másik rászólt: ,,Nem félsz az Istentôl? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41 Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez nem csinált semmit.'' 42 Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljön uralmad.'' 43 Ezt válaszolta neki: ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.''

Jézus halála
44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön s egészen a kilencedik óráig tartott. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal kilehelte lelkét. 47 Amikor a százados a történteket látta, dicsôítette az Istent s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' 48 És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverôdött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. 49 Jézus ismerôsei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileábólkísérték, távolabb állva nézték.

Jézus temetése
50 Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából származott és maga is várta az Isten országát. 51 Tagja volt a tanácsnak, de nem értett egyet a határozattal és az eljárással. 52 Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54 A készület napja volt, a szombat már beállóban. 55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56 Hazatérôben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.

24. fejezet
Jézus feltámadása
1 A hét elsô napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az elôkészített illatszereket is. 2 A kô el volt a sírtól hengerítve.
3 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükbôl, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5 Ijedtükben a földre szegezôdött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élôt a halottak között? 6 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7 ,,Az Emberfiának -- mondta -- a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.'' 8 Erre eszükbe jutottak e szavai. 9 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 11 de azok üres fecsegésnek tartották és nem hittek nekik.
12 Péter mégis menten a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament és igen elámult a történteken.

 

 

Oldal: Szent Lukács
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat