1997. március 28. - Nagypéntek
Keresztút:
Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem is vár.
II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen átsegít benneteket is.
III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.
IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás művében.
V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti szeretet vezessen benneteket.
VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.
VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.
VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok, higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.
IX. állomás:
Tartsatok bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység pokolba vezető útját.
X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a lelket.
XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.
XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra mindvégig.
XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden embernek.
XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét, örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.
Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.
1998. április 10. - Nagypéntek
Jézus:
Szeretettel és alázatos lélekkel kísérjetek Engem ma a keresztúton. Egyesüljetek Velem lélekben, s akkor meg fogjátok azt tapasztalni, hogy Én is veletek együtt járom keresztutatokat, segítelek, fölemellek benneteket.
I. állomás:
Bár Pilátus meggyőződött ártatlanságomról, mégis halálra ítélt, mert nem mert kiállni az igazság mellett. Ragaszkodjatok a felismert igazsághoz, az isteni igazsághoz! Kérjétek az igazság Lelkét, hogy helyesen ismerjétek fel Isten egyedüli, szent igazságát.
II. állomás:
Nem mindegy, hogy miként fogadja az ember a keresztet: kényszeredetten, vagy Isten szent akaratában megnyugodva, készséges lélekkel, esetleg már olyannyira a természetfeletti életben élve, gondolkodva, hogy örömmel fogadja azt. A szenvedésben, a kereszthordozáskor tud a lélek a legbensőségesebben egyesülni Velem, Szent Szívemmel. A szenvedés a keresztények nagy tanítómestere.
III. állomás:
Agyongyötört, fáradt testem leroskad a bűn súlyától a nehéz kereszt alatt. Az ember sokszor a maga ácsolta kereszt súlya alatt roskadozik. Ezt elkerülhetitek, ha az isteni akarathoz igazodtok. Példát adtam nektek, hogy ha el is estek, álljatok talpra.
IV. állomás:
Szent és Szeplőtelen Édesanyámmal találkozom, aki a Fájdalmas Anya. Szívét a fájdalom tőre járja át és halálos sebet üt rajta. De Ő, aki a szeretetben teljes egészében eggyé vált Velem, most a szenvedésben is egészen eggyé válik Velem, hogy így legyen társam a megváltás szent művében: az emberiség Társmegváltója.
V. állomás:
Minden testvéremet és nővéremet meghívok, hogy miként Simon tette, segítsenek a kereszthordozásban. Azt kívánom, hogy Egyházam tagjai testükben egészítsék ki azt, ami még hiányzik szenvedésem, üdvözítésem végső megvalósulásából. Ez titokzatos isteni összeköttetés révén valósul meg, ami köztem, szenvedő, de feltámadt Krisztusotok közt és az Egyház minden egyes élő tagja közt fennáll.
VI. állomás:
Sokszor tehetetlenek vagytok, más szenvedésén nem tudtok segíteni, de legalább a részvétben nyilvánuljon meg szívetek szeretete: segítőkész, bátor, de alázatos szeretetetek.
VII. állomás:
Újból és újból elestek, sebeket kaptok, de mégsem szabad föladni, minden esésből föl kell állnotok s továbbmenni, hogy Velem és az Én nyomdokaimban járjátok végig életetek keresztútját.
VIII. állomás:
Sajnos sokan ma is csak a siránkozásig jutnak el. Sopánkodnak, hogy az Egyház meg a papok... ilyenek meg olyanok..., s közben ők maguk sem akarnak igazán vallásos, áldozatos, engesztelő életet élni. Imádkozzatok s engeszteljetek, de necsak saját bűneitekért, hanem mások bűneiért is, gyermekeitek, unokáitok, sőt a fiatalok minden bűnéért.
IX. állomás:
Ne számolgassátok, hogy hányadszor estek el, és hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követitek el, hanem adjatok hálát, hogy a kegyelem ereje újra és újra fölsegít és a jó útra térít benneteket.
X. állomás:
Az egész világban az erkölcstelenség ördöge az úr, a rossz és a bűn lett a divat. Az ártatlanság és a tisztaság ruháját a legtöbb ember semmire sem becsüli. Mezítelenségem kín-keservére kérlek titeket, őrizzétek szívetek tisztaságát, s engeszteljetek embertársaitok bűneiért és erkölcstelenségéért.
XI. állomás:
Aki követni akar, szükséges, hogy kövessen a keresztúton a keresztre feszítésig. Nap mint nap velem együtt váljatok áldozattá, a mindennapok keresztjét hordozva.
XII. állomás:
Atyám! Bocsáss meg, mert az emberek ma sem tudják, hogy mit tesznek!
Édesanyám! Minden testvéremet Rád bízom, hogy anyai szeretettel gondoskodj róluk.
XIII. állomás:
Fájdalmas Édesanyámmal együtt szemléljétek vérrel és sebekkel borított testemet. Engeszteljetek a szeretet csókjaival, tegyétek jóvá saját és embertársaitok bűneit, mulasztásait. Minden szeretetből fakadó jótett a szeretetnek egy-egy megnyilvánulása Szent Szívem iránt.
XIV. állomás:
Szenvedésem és kereszthalálom által megnyitottam számotokra az örök élet kapuját, hogy ne a sír legyen a vég, hanem a föltámadás. Higgyetek az Én föltámadásomban, s egykor benneteket is fel foglak támasztani az örök életre.
Keresztút Jézussal
(1998 decemberében diktálta Jézus)
I. Pilátus halálra ítéli Jézust
”Ma is elítél e világ. Nincs Isten. - mondják, mert ha lenne, nem tûrné ezt a sok igazságtalanságot. Nézzetek Rám! Ott függök keresztre feszítve. Ártatlanul. Magamra vettem a ti bûneiteket. Engem igazságtalanul ítéltek el. Mindazok, akik igazságtalanul szenvednek, az Én sorsomban osztoznak. Már elôre megmondtam nektek: Gyûlölni fognak titeket az Én nevemért. Nem különb a szolga az ô Uránál. De ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is. Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
II. Jézus Vállára veszi a keresztet
”Ma is vállamra veszem a keresztet. A világ összes bûne az Én vállamat nyomja. A vétkek az égbe kiáltanak. Népem vak és konok. A szívekben kihalt a szeretet, megkeményítette a gyûlölet. Vérkönnyeket ejtek azok miatt, akik számára hiábavalóvá lett keresztáldozatom.”
III. Jézus elôször esik el a kereszttel
”Elsô esésemet a kegyelem állapotában élô, de bukdácsoló gyermekeim miatt kellett elszenvednem. Még ôk is, akik a legtöbb talentumot kapták, vissza-visszaesnek bûneikbe. Ilyenek: a megszólás, a szeretetlenség és más efféle bûnök, amit nem is tekintenek véteknek. Amikor aztán megengedem, hogy ôk is hasonló bûnök áldozataivá legyenek - és ez igen nagy kegyelem, akkor csak kevesen ismerik fel, hogyha nekik rosszul esik, másoknak is fáj, amikor ôk ugyanezt a bûnt elkövetik.”
IV. Jézus találkozik Szent Anyjával
“Szent Anyám minden gyermekét kézenfogva kíséri a keresztúton. Nélküle nem is tudnátok feljönni a Golgotára. Az Ô imája esdi ki számotokra a szükséges kegyelmeket. Édesanyámnak soha semmit nem tagadok meg. Minden kérését teljesítem.”
V. Cirenei Simon segít Jézusnak
“Imádkozzatok ellenségeitekért! Akkor mellétek is küldök Cirenei Simonokat. A legnagyobb gyôzelem a sátán felett, amikor egy lélek elfordul a rossztól, és a jó útra tér . Az igaz, hitbôl fakadó ima megkapja ezt a jutalmat. Ne adjátok fel ezt a harcot! Hozzatok még több és több áldozatot, és minden gyûlöletre szeretettel válaszoljatok! Ahol nem hallgatnak meg titeket, ott az ember helyett Nekem, Megváltótoknak beszéljetek! Én meghallom, sôt megadom, amit kértek.”
VI. Veronika kendôt nyújt Jézusnak
“Ti, akik osztoztok szenvedéseimben, vagyis vállaljátok az áldozatokat a bûn rabságában sínylôdô testvéreitekért - Irántam való szeretetbôl, mind Veronikák vagytok. Mint ahogy Veronika kendôjére Szent Arcom képét rányomtam, úgy a ti lelketek is Krisztus arcú; ezáltal ti magatok is az Én képmásaimmá váltok. A dicsôséges Szent Pállal kiáltsátok örömittasan: Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!”
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
“A világban elburjánzott a bûn. Ti magatok is sokszor elestek. Az Én szenvedéseimbôl merítsetek erôt, és akkor mindig felsegítelek titeket.”
VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
“Ó mennyire idôszerûek ma is szavaim! Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt! Sirassátok és bánjátok meg bûneiteket, hogy enyhítsétek vagy elhárítsátok az isteni igazságosság ítéletét, amely Jeruzsálemet is elpusztította!” (Kr. u. 70-ben.)
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
“Amikor a legmélyebbre zuhantok, akkor reménykedjetek legjobban irgalmas Szívemben! Ne higgyetek ellenfelemnek, a sátánnak, aki azt sugallja: ekkora bûnre már nincs bocsánat! Soha ne essetek kétségbe! Isten irgalma felülmúlja a világ összes bûnét!”
X. Jézust megfosztják ruháitól
“Ma is megfoszt ruháimtól ez a világ. Erkölcstelen életmódjukkal mezítelenre vetkôztetnek Engem, Aki a lelkükben szenvedek. Az árvától és a szegénytôl még azt a keveset is elveszik, amit neki adtam, csakhogy nekik még többjük legyen. Pedig akikre több anyagi javakat bíztam, azért tettem, hogy eszközöm legyen a szegények megsegítésében. Jaj lesz nekik, amikor elszámoltatom ôket!“
XI. Jézust a keresztre szegezik
“Ma is keresztre szegeznek Engem. Sok bûnös ember lelkében vívom haláltusámat keresztre feszítve. Irgalmam, szeretetem végtelen. De ha megátalkodottságukban találja ôket a halál, örökre elragadja.”
XII. Jézus meghal a kereszten
“Meghaltam mindannyiótokért. Külön-külön is. Ma különösen kérlek titeket, akiknek szívükhöz eljutnak szavaim, ti is adjátok oda életeteket felebarátaitokért! Nagyon sok lélek menekülne meg az örök kárhozattól, ha nem sajnálnátok Nekem adni életeteket engesztelô áldozatul!”
XIII. Jézus Testét leveszik a keresztrôl és fájdalmas Anyja ölébe fektetik
“Szent Anyám ma is halott gyermekeit fogadja ölébe. Ôk a bûnben raboskodó - bár testben még élô, de lelkileg halott gyermekek. Ôértük hullatja véres könnyeit. Ôértük jelenik meg a föld minden táján, hogy anyai szeretetének lángjával lángra gyújtsa a kihûlt kôszíveket, és feltámassza lelküket az örök szeretetre.”
XIV. Jézus Holttestét sírba teszik
“Ó mily nagy volt Szent Anyám fájdalma, amikor Engem a sírba helyeztek! Egyre csak ezt hajtogatta: Nincs többé Fiam!!! És keservesen, vigasztalhatatlanul sírt. Csak mint pislákoló mécses lobogott halványan gyászoló anyai Szívében a hit lángja. Harmadnapra feltámadok. Most földi gyermekeinek tengernyi bûnét látva állandóan, véget nem érôen könyörög értetek. Abban reménykedik, hogy megmenekülnek gyermekei a sírtól, az örök kárhozattól.”
XV. Jézus halottaiból föltámad
“Amikor eljön a béke korszaka, miután megtisztítottam e bûnökkel terhelt világot, feltámasztom Egyházamat. Egy akol lesz, és egy pásztor . Akkor megosztom nyájammal feltámadásom örömét. Mindnyájan Engem, a Feltámadottat fognak hordozni a szívükben. Boldogságuk és lelki gazdagságuk határtalan lesz. Az Én békémet adom nekik. Akkor beteljesedik prófétám szava:...ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz.2;4-5.)
(Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet 197-200. old.)