Keresztúti Énekek

 

 

 

Hozsanna. 63. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó szűz Anya, fájdalomtól bágyadozva. Tőr veré át lelkedet. Mely gyötrelem volt neked, isteni szülöttedet Látni szegény jászolban. S midőn annyi ellenségek romlására esküvének: Tőr veré át lelkedet.

De midőn ezek felett láttad, mennyit szenvedett, Szenvedett az ártatlan; Láttad őt a Kálvárián, két lator közt a keresztfán: Kínodat ki mérje meg! A nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett! Borzadván rengett a föld. Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben; De gyötrelmed nagyobb volt.

Hozsanna. 67. B. Gyászba borult Isten csillagvára, függönyt vontak mennynek ablakára, Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány, Vértől ázott szent kereszt oltárán.	Temetésre lejön a mennyország, Könnytől áznak az angyali orcák. Sír, zokog a fiavesztett gerle, Égig ér a Szűzanya keserve.
Élet Ura, meghaltál lelkünkre, A Sátánnak országa most dőlt le. Szűz Anyádnak fájdalmát tekintsed, Add meg nekünk a mennyei kincset.

Hozsanna. 70.

 

Jézus, világ Megváltója,

 

Üdvözlégy, élet adója,

 

Megfeszített Istenfia,

 

Szent kereszted szívem hívja.

 

Jézus, add, hogy hozzád térjek,

 

Veled haljak, veled éljek.

 

Általszegve kezed, lábad,

 

Átvert tested roskad, bágyad,

 

Mezítelen tépett melled,

 

Ó siratlak, ó ölellek!

 

Jézus, add…

 

Virágoknak szép virága,

 

Honnét orcád sárgasága?

 

Hegyes tövis koronázott,

 

Édes orcád vérrel ázott.

 

Jézus, add…

 

Asszú földet harmatozván,

 

Vérzel, vérzel a keresztfán.

 

Úgy piroslik tested róla,

 

Mint a most nyílt piros rózsa.

 

Jézus, add…

 

Szent karjaid széjjeltárod,

 

Tán az embereket várod,

 

Kiken vérrel könyörültél,

 

Betegekért betegültél.

 

Jézus, add…

 

Jézusom, ha jön a végnap,

 

Ismerj engem magadénak.

 

Homlokomon piros véred,

 

Tied vagyok, úgy ítélj meg!

 

Jézus, add…

Hozsanna 71.

 

Keresztények, sírjatok,

 

Mélyen szomorkodjatok.

 

Keseregjen minden szív,

 

Aki Jézusához hív.

 

Nincsen abban irgalom,

 

Hozzád buzgó fájdalom,

 

Aki téged meg nem szán,

 

Ó Jézus a keresztfán.

 

Szent testednek sebeit,

 

Vérrel folyó kékeit

 

Aki látja és nem sír,

 

Élő hittel az nem bír.

 

A kősziklák repednek,

 

Nap és hold sötétednek,

 

Minden élő megindul,

 

Csak a bűnös nem búsul.

 

Szállj szívedbe, sirasd meg

 

Vétkeidet, s fontold meg,

 

Hogy az Isten Fia volt,

 

Aki érted így megholt.

Hozsanna. 78. Keresztúti ének

Bev. Szívünk, lelkünk most kitárjuk, - Utad, Jézus, veled járuk. - Kérünk, mélyen belevéssed - Szíveinkbe szenvedésed.

1. áll. Áll a gyilkos nagy ítélet, - Rajtunk immár igaz véred. – Valahányszor szavam vétett – Pilátusod lettem néked.
2. áll. Itt van már a kereszt fája, - Hurcolnod kell Golgotára. – Uram, én meg puhán, restül – Vonakodom a kereszttül.
3. áll. Botlik, roskad szegény tested, - Nem bírja a nagy keresztet. – Földre sujtód, jaj! Én voltam, - Ki oly sokszor elbotoltam.
4. áll. Ó jaj, látod jönni szemben – Édesanyád, gyötrelemben. – Ó csak én is véle járnék – Krisztus után, mint az árnyék.
5. áll. Vinni terhed, segítségül – Itt van Simon Kirenébül. – Bárcsak én is, bűnös lélek, - Keresztemmel követnélek.
6. áll. Jámbor asszony siet hozzád, - Kendőjével törli orcád. – Vajjon hát én, kőszívemmel, - Mennyi könnyet törültem fel?
7. áll. Földre roskadsz másodízben, - Értem tűrő, kegyes Isten – Hát én hányszor tántorultam! – Bűneimbe visszahulltam.
8. áll. Sírva jöttök ki elébe, - Jeruzsálem asszonynépe. – Jaj, rám is szól, ami rátok: - Magatokat sirassátok!
9. áll. A keresztnek szörnyű terhe – Harmadszor is földre ver le. – Ested adjon szent kegyelmet, - Hogy a bűnből talpra keljek.
10. áll. Megcsúfoltak ruha nélkül, - Borzad szájad vad epétül, - Tisztes mérték, szent szemérem, - Mindig, mindig maradj vélem!
11. áll. Édes Jézus drága testét – Véres fára fölszegezték. – Mi egyetlen boldogságunk, - Szent keresztfa, sírva áldunk.
12. áll. Megváltásunk már betelve: - Jézus lelkét kilehelte. – Újra élek kegyelméből – Ki szakaszt el szerelmétől?
13. áll. Keresztfádról már levesznek – Szent Szűz szívén pihen tested, - Bár pihennél mindig nálam, - Tiszta szívem templomában.
14. áll. Már a szent test sírba téve – Újon metszett szirt ölébe, - Onnan kél fel harmadnapra, - Halált, pokolt letiporja.

Záróének: Uram, hiszek, és remélek, - Én szerelmem, neked élek. – Szánom, bánom minden vétkem, - Légy az enyém egykor égben.

Hozsanna. 82.                                               Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl. Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt, Belőle víz és vér ömölt. Az ősi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt. „Az Úr, halljátok, nemzetek: Kereszten trónol köztetek.”	Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! Világ bűnének zálogát, Ó boldog ág, te hordozád. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajra zúzta szét. Ó kereszt, áldunk, szent remény, A szenvedés ez ünnepén. Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Add vétkünkért vezeklenünk.
Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek. Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt.

 

Oldal: Virrasszunk V.
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat