(Sík Sándor fordítása)
Pange, lingua, gloriosi Gyôzedelmes harc babérját
Lauream certaminis Boldog ajkam énekeld.
Et super Crucis tropaeo Ünnepeld a szent keresztet,
Dic triumphum nobilem, Mint nemes gyôzelmi jelt,
Qualiter Redemptor orbis S a feláldozott Királyt, ki
Immolatus vicerit. Sír ölébôl gyôzni kelt.
De parentis protoplasti Ezt a fát az ôsszülôknek
Fraude factor condolens, Alkotónk jelölte meg,
Quando pomi noxialis Mert halált a végzetes fa
Morsu in mortem corruit, Almájával ettenek:
Ipse lignum tunc notavit Azt akarta, fának átkát
Damna ligni ut solveret. Fának titka törje meg.
Hoc opus nostrae salutis Ezt a dolgot megváltásunk
Ordo depoposcerat, Rendje-módja rendelé:
Multiformis proditoris Igy az álnok árulónak
Ars ut artem falleret, Csel zavarja meg cselét,
Et medelam ferret inde S honnan a seb mérge áradt,
Hostis unde laeserat. Onnan kapja gyógyszerét.
Quando venit ergo sacri Igy, mikor a szent idônek
Plenitudo temporis, Teljessége már betölt,
Missus est ab arce Patris Földre szállott Atyja mellôl
Natus orbis Conditor A teremtô Egyszülött
Atque ventre virginali És a szűzi méh ölében
Carne amictus prodiit. Embertestbe öltözött.
Vagit infans inter arcta Sirdogál a kisded Jézus,
Conditus praesepia, Szűk a jászolágy neki.
Membra pannis involuta Gyenge testét édesanyja
Virgo Mater alligat, Rongy közé kötözgeti,
Et Dei pedes manusque És az Isten keze-lábát
Stricta cingit fascia. Pólyagöngyöleg fedi.
Lustra sex qui iam peregit, Hatszor öt év hogy lemúlott,
Tempus implens corporis S betöltötte idejét:
Sponte libera Redemptor, Adta magát szenvedésre
Passioni deditus, Önnön akaratakép,
Agnus in Crucis levatur, És a Bárányt áldozatul
Immolandus stipite. Keresztfára emelék.
Felle potus ecce languet, Epe már meglankasztotta,
Sputa, clavi, lancea Tüskék, szegek, lándzsa már
Mite corpus perforarunt, Gyenge testét általverték:
Unda manat et cruor, Víz folyt onnan s vérsugár.
Terra, pontus, astra, mundus Földet, eget, tengereket
Quo lavantur flumine. Tisztára mos ez az ár.
Crux fidelis, inter omnes Hű keresztfa, nincsen még egy
Arbor una nobilis, Ily nemes fa; sem bokor,
Nulla talem silva profert Ilyen lombot, ily virágot
Fronde, flore, germine: Erdô nem terem sehol.
Dulce ferrum, dulce lignum Édes törzsök, édes ág te,
Dulce pondus sustinet, Édes terhet hordozol.
Flecte ramos arbor alta, Hajtsd meg ágaid, szikár fa,
Tensa laxa viscera Könnyíts merev törzseden.
Et rigor lentescat ille, Puhasággal végy erôt a
Quem dedit nativitas, Szigorú természeten:
Et superni membra Regis Tagjait a nagy királynak
Tende miti stipite. Ugy karold szelídeden.
Sola digna tu fuisti Csak te voltál hordni méltó
Ferre mundi victimam, Üdvösségünk zálogát,
Atque portum praeparare Rajtad ért, szent bárka, révet
Arca mundo naufrago, A hajótörött világ,
Quam sacer cruor perunxit Mert a Bárány drága vére
Fusus agni corpore. Rólád permetez reánk.
Sempiterna sit beatae A Boldog Szentháromságnak
Trinitati gloria, Mindörökké tisztelet
Aequa Patri Filioque, Atyát, Fiut, Vigasztalót
Par decus Paraclito, Egyformán dícsérjetek,
Unius trinique nomen Ama Háromságos-Egynek
Laudet universitas. Nevét áldják mindenek.