A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” „Jézus, szabadíts meg minket, tehetetlen bűnösöket, ellenségeidtől.”
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
I. JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Pilátus igazságtalanul ítélt, az emberektől való félelemből. Jézus hallgat, és bár szíve legmélyét érinti, de elfogadja az ítéletet.
Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érezzük, igazunk van. Hogyan védekezünk, ha néha csak egy bántó szó is éri a szívünket!
Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér. Add, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És, ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján akarok válaszolni.
II. JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Az Üdvözítő önként nyúl keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen.
Hogy jajveszékelünk, ha csak egy kis keresztet kell elviselnünk: könnyebb betegséget, sikertelenséget, félreismerést! Tárjuk ki mi is a karunkat, vegyük a keresztet, és viseljük Jézussal együtt magunk és felebarátaink üdvözülésére!
Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel Neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.
III. JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
A teher nehéz, Jézus kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt megüti Őt. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll, mert rád gondol és bűneidre, amelyekért vezekelni akar.
Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én róttam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál. Add Uram kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak. Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába.
IV. JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Mária követte fiát az úton. Most hirtelen megpillantják egymást. Mária a szíve mélyéig együtt szenvedett Fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval.
Mária szívét a fájdalmak tőre járja át, s ezért érti meg ő a mi szenvedéseinket is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt bennünk? Forduljunk hozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet Fiához, a szenvedő Megváltóhoz.
Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt!
V. CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET
Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul később megkapta a hit kegyelmének ajándékát.
Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem körülöttem az emberek szenvedéseit! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni.
VI. VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
Veronika csekély szolgálatot tett Jézus szenvedéseinek enyhítésére, de azt együttérző, mély szeretettel. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt Jézus a legkisebb jótéteményért is.
Sokszor mi talán könnyen elfogadunk egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítunk. Pedig milyen jólesne neki néha egy-egy köszönő szó!
Uram, Te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Add Uram, hogy elsősorban irántad töltsön el gyengéd, szívből jövő hála, mert végső soron a Te kezedből kapok mindent, és magamtól semmire se mennék! De hálával akarok gondolni embertársaimra is. Kérlek, sugározd rám szent arcod vonásait.
VII. JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
A kereszt egyre nehezebb lesz, Jézus egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. De a maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve.
Uram, bűneim oly erővel nehezednek Rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tőlük, oly sokszor elkövetem azokat. Adj erőt, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!
VIII. JÉZUS TALÁLKOZIK A JERUZSÁLEMI ASSZONYOKKAL
Az asszonyokat megrendíti a szenvedő Jézus látása. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék Őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: "Ne engem, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" - Ezzel rá akart mutatni, hogy a cselekvés fontosabb a sajnálkozásnál.
Add Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, amikor hiányzik belőlem a lelkesedés. Sőt, éppen ilyenkor akarok Neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
IX. JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Az emelkedő mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Jézus szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre feszítik. Ekkor rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál súlyosabbak az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját.
Imáinkban gyakran emlékezzünk meg a megátalkodott bűnösökről, a szegények legszegényebbjeiről, akik nem akarnak bejutni Isten országába, noha odajuthatnának!
Uram, harmadszori elesésed által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak Tőled, hogy szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!
X. JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el Jézust! De értünk elviseli! Nekünk akar erőt adni ahhoz, hogy testünket megőrizhessük tisztán, szentül. Vezekel azokért az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.
Uram, ruháidat is odaadtad. Amid volt, azzal mind vezekelsz értem. Tarts távol testemtől minden bűnös vágyat! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstől. Benne mindig a Te kegyelmed uralkodjék.
XI. JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
Most a legszörnyűbb következik Jézus számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Most egyedül van, és ki van szolgáltatva a durvalelkű emberek kénye-kedvének.
Így adott példát, hogy mi is készségesen vállaljuk, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselnünk.
Uram, mindenedet elvették! Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s felajánlani a magam és mások bűneiért.
XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz -- engedelmes a kereszthalálig. Három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal, s akkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek küldetését most befejezte.
Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és jókedvű engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, tekintsek szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.
XIII. JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Arimateai József leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Fiát. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: "Lásd, én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a Te szavad szerint!"
Isten akaratában való igazi megnyugvás...
Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária nyugalmát a Benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám. Nem zúgolódva, panaszkodva akarom akaratodat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni azt.
XIV. JÉZUST SÍRBA TESZIK
Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg felettük. Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét.
Eljön egyszer az a nap, amikor minket is sírunkhoz kísérnek, amikor számunkra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne féljünk ettől a naptól! Ha végigjártuk az élet keresztútját Jézussal, Ő megragyogtatja előttünk a húsvéti hajnal fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek. Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol felett aratott győzelmed nyilvánvalóvá lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz előttem kereszteddel, s a zászlót, melyen királyságod felségjelvénye ragyog, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam!
Pilátus igazságtalanul ítélt, az emberektől való félelemből. Jézus hallgat, és bár szíve legmélyét érinti, de elfogadja az ítéletet.
Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érezzük, igazunk van. Hogyan védekezünk, ha néha csak egy bántó szó is éri a szívünket!
Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér. Add, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És, ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján akarok válaszolni.
II. JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Az Üdvözítő önként nyúl keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen.
Hogy jajveszékelünk, ha csak egy kis keresztet kell elviselnünk: könnyebb betegséget, sikertelenséget, félreismerést! Tárjuk ki mi is a karunkat, vegyük a keresztet, és viseljük Jézussal együtt magunk és felebarátaink üdvözülésére!
Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel Neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.
III. JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
A teher nehéz, Jézus kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt megüti Őt. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll, mert rád gondol és bűneidre, amelyekért vezekelni akar.
Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én róttam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál. Add Uram kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak. Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába.
IV. JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Mária követte fiát az úton. Most hirtelen megpillantják egymást. Mária a szíve mélyéig együtt szenvedett Fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval.
Mária szívét a fájdalmak tőre járja át, s ezért érti meg ő a mi szenvedéseinket is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt bennünk? Forduljunk hozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet Fiához, a szenvedő Megváltóhoz.
Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt!
V. CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET
Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul később megkapta a hit kegyelmének ajándékát.
Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem körülöttem az emberek szenvedéseit! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni.
VI. VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
Veronika csekély szolgálatot tett Jézus szenvedéseinek enyhítésére, de azt együttérző, mély szeretettel. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt Jézus a legkisebb jótéteményért is.
Sokszor mi talán könnyen elfogadunk egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítunk. Pedig milyen jólesne neki néha egy-egy köszönő szó!
Uram, Te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Add Uram, hogy elsősorban irántad töltsön el gyengéd, szívből jövő hála, mert végső soron a Te kezedből kapok mindent, és magamtól semmire se mennék! De hálával akarok gondolni embertársaimra is. Kérlek, sugározd rám szent arcod vonásait.
VII. JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
A kereszt egyre nehezebb lesz, Jézus egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. De a maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve.
Uram, bűneim oly erővel nehezednek Rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tőlük, oly sokszor elkövetem azokat. Adj erőt, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!
VIII. JÉZUS TALÁLKOZIK A JERUZSÁLEMI ASSZONYOKKAL
Az asszonyokat megrendíti a szenvedő Jézus látása. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék Őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: "Ne engem, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" - Ezzel rá akart mutatni, hogy a cselekvés fontosabb a sajnálkozásnál.
Add Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, amikor hiányzik belőlem a lelkesedés. Sőt, éppen ilyenkor akarok Neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
IX. JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Az emelkedő mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Jézus szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre feszítik. Ekkor rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál súlyosabbak az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját.
Imáinkban gyakran emlékezzünk meg a megátalkodott bűnösökről, a szegények legszegényebbjeiről, akik nem akarnak bejutni Isten országába, noha odajuthatnának!
Uram, harmadszori elesésed által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak Tőled, hogy szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!
X. JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el Jézust! De értünk elviseli! Nekünk akar erőt adni ahhoz, hogy testünket megőrizhessük tisztán, szentül. Vezekel azokért az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.
Uram, ruháidat is odaadtad. Amid volt, azzal mind vezekelsz értem. Tarts távol testemtől minden bűnös vágyat! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstől. Benne mindig a Te kegyelmed uralkodjék.
XI. JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
Most a legszörnyűbb következik Jézus számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Most egyedül van, és ki van szolgáltatva a durvalelkű emberek kénye-kedvének.
Így adott példát, hogy mi is készségesen vállaljuk, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselnünk.
Uram, mindenedet elvették! Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s felajánlani a magam és mások bűneiért.
XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz -- engedelmes a kereszthalálig. Három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal, s akkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek küldetését most befejezte.
Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és jókedvű engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, tekintsek szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.
XIII. JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Arimateai József leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Fiát. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: "Lásd, én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a Te szavad szerint!"
Isten akaratában való igazi megnyugvás...
Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária nyugalmát a Benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám. Nem zúgolódva, panaszkodva akarom akaratodat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni azt.
XIV. JÉZUST SÍRBA TESZIK
Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg felettük. Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét.
Eljön egyszer az a nap, amikor minket is sírunkhoz kísérnek, amikor számunkra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne féljünk ettől a naptól! Ha végigjártuk az élet keresztútját Jézussal, Ő megragyogtatja előttünk a húsvéti hajnal fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek. Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol felett aratott győzelmed nyilvánvalóvá lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz előttem kereszteddel, s a zászlót, melyen királyságod felségjelvénye ragyog, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam!
Keresztút
„Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.”
(Lk 12,4)
„Ne féljetek! Ne féljetek az emberek ítéletétől, az élet kihívásaitól, a betegségtől, a megpróbáltatástól, de még a haláltól se. Ne féljetek, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Ne féljetek, mert a halálra kimondott igen, igen az Életre. És az Életre kimondott igen, nem a Halálnak.”
A kihívó tekintetek leperegnek az összeszedett, befele tekintő arcról. A megkötözött kezeket belső erő tartja össze.
Hol és hogyan állok én?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
I. állomás: Jézust halálra ítélik
„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)
Az Atya akaratának teljesítése nemcsak feladat, küldetés, hanem egyben táplálék is. A tudat, hogy az Atya tervéről van szó, értelmet ad a szenvedésnek is, és a nehéz percekben erősít a Megbízó közelsége.
A „mindhalálig engedelmes” nemcsak a teher súlya alatt, hanem az Atya akarata előtt hajlik meg, egyik kezével szinte öleli a keresztet, másikkal „tartja” a nyitott összeszedettséget. Három lehajtott fej, két együtt menetelő világ…
Merre megyek én, és mi táplál utamon?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Boldogok akik éhezik és szomjuhozzák az az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)
Ki éhezheti és szomjazhatja inkább az igazságot, mint az, akit térdre súlyt, nyom az igazságtalanság terhe? Az igazság beteljesülésére való vágy azonban nem jogosít fel erőszakos megszerzésére. Aki azonban elszenvedte ezt a súlyt is, méltó arra, hogy amikor ideje elérkezik, elteljék vele.
Jézust nyomja nemcsak a kereszt, hanem az azt súlyosbító emberi gonoszság is. Ő azonban ráhajol a keresztre, egy marad vele.
Ki merem próbálni legalább képzeletben ezt a helyzetet?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit Isten a szegények evangelizálására küldött!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
III. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Aki tiszta szívből igent mondott az isteni megbízatásra, és őrzi a bizalmat bensejében, a szenvedő emberben, a megtört Fiúban is látja Istent. A tiszta szeretet osztozik a szenvedésben is.
Óvatosan lépnek egymás felé. Behunyt szemük egy irányba néz, befelé irányuló tekintetük egy pontban találkozik. Bensőséges köszöntésükbe beleölelik a keresztet…
Kész vagyok én is így ölelni?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki Isten és az emberek áldozati ajándéka vagy!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
IV. állomás: Jézus találkozik édesanyjával
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)
Aki irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid időre is, a Szenvedő sorsában osztozik, vállára veszi és átöleli a keresztet, megtapasztalja az életét teljessé tevő irgalmat, találkozik magával az Irgalommal, aki mintegy a nyomában halad, kíséri őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon, hanem minden nap, élete végéig, a nagy Találkozásig.
Ha Jézus válláról le is vették a keresztet, kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt, összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra hangolódva, szinte azonos testtartással mennek egymás mellett.
Mi köze ennek a képnek az én életemhez?
- Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)
Egy talpalatnyi föld Jézus mellett – ennyi máris övé, a szelídé, aki nem karddal, hanem enyhülést hozó kendővel közeledik. És ez a darabka Föld egy életre szóló és azon is túlmutató találkozás színhelye. A csendes, szelíd, apró gesztus az igazi részvét jele és valódi segítség.
A kendőn találkozik a két ember tekintete és érintése. A kereszt alatt meghajló és a térdre hulló szelídség, az isteni és az emberi alázat egységének fókuszpontjává lesz az a kendő…
Mi az én „kendőm” és hogyan bánok vele?
- Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)
Maga az Igazság szenved üldözést az igazságért. Ő, akié a mennyek országában az Atya jobbján lévő hely. Aki sorsában osztozik, vele tarthat a halál után, az Életbe is.
Második elesés, második felállás… Jézus kereszthez való viszonyulása változatlan. Talán a katonáé változott…
Hogyan alakul át az én hozzáállásom, amikor az első elesést a második követi, a vágyakozást az üldözés?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit az Atya Szentlélekkel és erővel kent fel!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
„Boldogok a békességben élők, mert Isten gyermekeinek hívják majd őket.” (Mt 5,9)
A békesség, amelyben Isten gyermekeinek élniük kell, vagy bennük van, vagy nem létezik. Vagy belülről árad, vagy nem érdemes kívülről remélni. Isten gyermekeinek belső békessége az Atya felbecsülhetetlen értékű és minden áron megőrzendő ajándéka, amit a Fiún keresztül áraszt ránk, a Szentlélekben.
Egy asszony áldásra térdel Jézus elé, a másik megtartja a keresztet, a harmadik arcát eltakarva, mögöttük sír.
Mit teszek én?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki számunkra új utat nyitsz!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal
„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,11–12)
Három elesés, három fokozata az igazságért való szenvedésnek, három „boldogság”. Amikor a gyalázathoz és üldözéshez a rágalommal való magára maradás is társul, amikor a legtürelmesebb ember is azt mondaná: „most már végképp elég!”, akkor Jézus nemcsak állítja, hogy „boldogok vagytok”, hanem felszólít: „örüljetek és ujjongjatok!” A mennybéli jutalom teremtettségünk céljának elérése, amiért semmilyen ár nem túl magas.
Jézus ismét kettesben a kereszttel, térdre roskadva. Már nemcsak öleli a fát, hanem ráhajol, szinte eggyé válik vele…
Mit vált ki belőlem ez a testtartás?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
„Ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!”
(Mt 5,39–40)
Jobb és bal arc, ruha és köntös – mindez kevés a gonoszságnak, és mindennél többet ad Jézus értünk. A szelíd megadás a legnagyobb ellenállás. A gonoszságot csak a megtestesült Szeretet győzi le.
Mintha egyezkedne a két szempár: mit tegyünk ezzel az utolsó ruhadarabbal? És ezzel az emberrel, aki nyugodtan, behunyt szemmel és imára emelt kézzel áll itt?
Hogyan reagál bensőm erre a pillanatra?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek gyermekei mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”
(Mt 5, 44–45)
„Erőseknek érzitek magatokat, pedig nem lenne erőtök, ha Atyámtól nem kaptátok volna azt. De nem tudjátok, mire használjátok, nem vagytok tudatában annak, amit cselekedtek…” „Atyám, irgalmazz nekik!”
A kínzók összehangolt erőbevetése két oldalon, középen az áldozat imából táplálkozó nyugalma. Ki itt az erősebb?
Én melyik erőhöz csatlakozom?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki szeretett és vérével tisztára mosott minket!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XI. állomás: Jézust keresztre szegezik
„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
Az elhaló élet, sok életet, minden életet megment. A romlásból Élet fakad, az elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra. A kilehelt élet Életre kelt.
Két személy, szemben, két oldalon. Akárcsak az ítéletkor. De már nem a kihívóan néző katonák, hanem térdre hullott, összekulcsolt kezű, alázatos asszonyok. Fölöttük: áldó, szinte ölelő karok.
Be merek-e lépni ebbe a képbe?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki saját vére által hatolt át az egeken!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)
Eddig a pontig még volt remény, még történt valami. Most már csak az üres kereszt, az élettelen, lassan kihűlő test. Meddig fokozható még ez a szomorúság? – A Vigaszig, az igazi Boldogságig.
Hárman tartják a holttestet… Vagy a test tartja össze őket?
Mi tart engem, kit, mit tartok én?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki kiengeszteltél az Atyával és békét szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
„Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn 2,19)
Testének temploma lebontva. A harmadnap még bizonytalanul távoli… De közeleg. A kétely és üresség kibírása, átélése is hozzá visz közelebb.
Eltűnt a kereszt, a sötétség mindenkit még mélyebbre nyomott…
Kész vagyok elviselni ezt az állapot? És fel bírok-e tekinteni a feltámadás fényének reményében?
- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XIV állomás: Jézus szent testét sírba teszik
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 46
Tegnapi: 55
Heti: 310
Havi: 2 225
Össz.: 477 418
Látogatottság növelés
Mai: 46
Tegnapi: 55
Heti: 310
Havi: 2 225
Össz.: 477 418
Látogatottság növelés
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu