"Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának." Pio atya

 

I. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust
Amikor Jézus ártatlanul és tisztán Pilátus előtt állt, Pilátus látta Jézus ártatlanságát, mégis halálra adta őt. Hányszor fordul elő velünk is, hogy ítélkezünk az embertársaink felett, holott mindannyian ismerjük a mondást: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Pilátus abba a hibába esett, hogy nem a szívére hallgatott, hanem a csőcselékre. Ő nem a helyes utat választotta. Nekem viszont arra kell törekednem, hogy mindig a jót keressem embertársaimban, így nem kell ítélkeznem felettük. Gondoljak arra, hogy Jézus magára vállalta bűneimet, és meghalt értem a kereszten. Ez adjon mindig erőt az élet nehézségeiben.

II. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus, amikor vállára vette a keresztet, már tisztában volt a sorsával és feladatával. Elfogadta az Atya akaratát és magára vállalta a mi bűneinket. Helyettünk halt meg a kereszten, azért, hogy mi örök életet nyerhessünk a Mennyei Atya mellett. Gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy mi miért nem tudunk ilyen önfeláldozóan viselkedni embertársainkkal szemben? Nemhogy meghalni valakiért, de néha még csak azt a kis jót is nehéz megtenni… Nekünk is vállalnunk kell a sorsunkat, és segíteni egymást mindenféle önzőség nélkül.

III. állomás – Jézus először esik el a kereszttel
Az első botlás. A botlás, amire senki nem számít. Vagy talán mégis? Rosszakarók, akik számítanak rá. És az ok. A legkisebb kavics, fűszál. Bármi, ami hirtelen, vagy még inkább pont rosszkor elénk kerül. A kiváltó ok: az utolsó szó, tekintet. Az a pillanat, amikor már tudod, innen az út csak lefelé vezet. Szégyen. Lent vagy a földön, és nem bírsz felállni. És hogy miért? Mert fáj, hogy elbuktál. Aztán valahogy mégis felkapaszkodsz. Visszaállsz a helyedre, válladra emeled az Úrtól kapott keresztedet, és elindulsz. Nem akarsz, de muszáj. Nincs mit tenni. Sietsz, hátha nem veszik észre többen. De késő. Tudod, hogy a következő zuhanást már várni fogják. Számítanak rá. És tudod, hogy az még borzasztóbb lesz, hogy sokkal nehezebb lesz felállni. Talán lehetetlen…

IV. állomás – Jézus Szent Anyjával találkozik
Mit érezhetett Mária ebben a pillanatban? Egyszülött Fiát, akit felnevelt, akit életénél jobban szeretett, ilyen szenvedésen látja átmenni. Őt, aki gyógyított és tanított, a tudatlan és szerencsétlen emberek kegyetlenül megölik. Mária tudta jól, hogy az Ő Fia – Isten Fia is, a kereszthalál pedig nem a végső halál. Ennek ellenére elképzelhetetlen fájdalom töltötte el. Mennyi igaz ember volt ott: tanítvány, asszonyok, és sokan, akik Jézust követték. Ő is sírtak és búslakodtak, de az ő bánatuk összehasonlíthatatlan egy anya bánatával. Ilyenkor érdemes saját édesanyánkra gondolni. Hogy viszonyulunk hozzá? Szeretjük? Igen. De a szeretet mellett hányszor okozunk neki csalódást, fájdalmat, vagy elszomorítjuk saját önzésünk miatt? Én gyakran… Figyeljünk erre. Főleg, amikor egy-egy helytelen cselekedetem után képtelen vagyok bocsánatot kérni, pedig tudom, hogy hibás vagyok…

V. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet
Amikor valami nehézség elé kerülök az életemben, jólesik, ha valaki segít megoldani a problémáimat, mert nem mindig látom tisztán a helyzetet, amiben vagyok. Ilyenkor szükségem van egy támaszra, aki akár egy apró dologban is, de segít, és elindít fölfelé a lejtőn, erőt ad, hogy folytassam, hogy ne adjam fel. Igaz, nem minden helyzetben áll mellettem egy ilyen valaki, de ha igen, hálás vagyok érte.

VI. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Jézus a kereszten nagyon szenvedett. Még egy olyan kis gesztus is hatalmas segítséget nyújtott számára, hogy kapott egy kendőt. Gondoltam már arra, hogy miattam is szenved valaki, talán éppen most is? Jézus mindannyiunkért szenvedett. Próbáltam már megkönnyíteni valakinek a szenvedését? Vagy felismerni azt? „Veronika kendője” ott van minden embernél. Csak rajtunk áll, hogy odaadjuk-e, vagy megtartjuk…

VII. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Jézus ismét összeesett a kereszt súlya alatt, melyet a bűneink miatt hordozott. Akárcsak Jézus, és is többször összeesek a bűneim súlya alatt. Hiába próbálkozom, hogy megváljak állandó bűneimtől, mindig újra és újra beleesek. De ahogy Ő is fel tudott állni, nekem is próbálkoznom kell felállni, és kerülni a bűnre vezető alkalmakat. Tudom, hogy Jézus mellettem áll, és ez ad erőt, hogy én is felálljak és tovább lépjek, remélve, hogy hibámat jóvá tudom tenni.

VIII. állomás – Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
Fájdalmas volt Máriának látnia egyetlen Fia kínszenvedését. Ő tudta, hogy Fiának milyen küldetése van, és hogy mekkora erő kell ennek az elvégzésére. Jézuson keresztül a Mennyei Atya mutatkozik meg a halandó embereknek. Azt mondja az asszonyoknak: „Ne miattam sírjatok, inkább magatok és gyermekeitek miatt.” Ha sírok, Jézus Krisztus példájából kell erőt merítenem. Arra kell gondolnom, hogy mennyire szeret engem, és milyen kínokat élhetett át értem. Szeressük egymást úgy, ahogy Jézus is szeretett minket.

IX. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Jézus harmadszor esik el a bűnömmel terhelt kereszttel. Ha valaki megbánt, vagy ha valami gond van az életemben, nem mindig tudok azonnal túllépni rajta, mintha semmi sem történt volna. Nem úgy, mint Jézus, aki az én bűneim súlyát is cipelte a kereszt alatt, mégis gondolkodás nélkül felállt és ment tovább. Háromszor is elesett és háromszor is fel bírt állni értem. Nekem is hasonlóképpen kell cselekednem embertársaimmal: fel kell állnom és tovább kell mennem Jézus példája szerint. X. állomás – Jézust megfosztják ruháitól Jézust megfosztják ruháitól, így mezítelenné, sebezhetőbbé válik. Többször is megalázzák mások előtt, de Ő nem panaszkodik, nem gyűlölködik, tudja, hogy az Atya mellette áll.
Az én életemben is történtek már nehézségek és megaláztatások, de Jézus példájából tanulva én sem panaszkodtam, és nem gyűlölködtem. Sokszor éreztem magam én is mezítelennek és sebezhetőnek, de tudtam, hogy Jézus mellettem van, és segít túllépnem ezeken a nehézségeken!

XI. állomás – Jézust keresztre szegezik
Jézus keresztre szegezése olyan emléket hozott elő bennem, mint amikor valami rosszat csinálok, és megkapom érte méltó büntetésem. Annyi különbséggel, hogy Jézus nem megérdemelten, hanem a mi bűneinkért kapta meg a nekünk járó büntetést. Jézust mi, emberek azért gúnyoltuk ki, mert a mi bűneinket hordozta. Közgúny tárgyává tettük őt. Pedig mindenki tudja, milyen érzés, mikor egy rossz tettünk kiderül, és mindenki lenézően bánik velünk. Jézusnak ezt kellett átélnie a mi tetteinkért, és ami a legrosszabb, hogy mi ítéltük el…

XII. állomás – Jézus meghal a kereszten
Jézus meghal a kereszten, az én bűneimért és a ti bűneitekért is. Sokszor van az életünk során, hogy megpróbáljuk mi is követni az Ő példáját. Észrevettem a saját életemben is, hogy olykor van bennem is egy sugallat, ami arra késztet, hogy segítsek mások nehézségeiben és magamra vállaljam a másik ember szenvedéseit, ahogyan ezt Jézus is tette értünk. De ez legtöbbször nehézségekkel jár, és nem minden ember képes leküzdeni ezeket a nehézségeket, de Jézus mellettem áll és segítséget nyújt nekem és mindenkinek.

XIII. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről.
A keresztre feszítés fájdalmas volt Jézus számára, de elviselte, mert tudta, hogy az Atya akaratát teljesíti. Amikor kilehelte lelkét, csak annyit mondott: „Éli, Éli, lamma sabaktani – Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus példája az egész világnak példát jelent. Ő mutatta meg az embereknek és nekem is a megfelelő, isteni példát a helyes életre. XIV. állomás – Jézus holttestét sírba teszik Akkor az embereknek az, hogy Jézus meghalt és sírba tették, teljes reményvesztés volt. Nem hitték (pedig megmondta nekik, nem is egyszer), hogy fel fog támadni, nem tudták, hogy halálával megváltotta őket. Mi jobb helyzetben vagyunk, mivel tudjuk, hogy a halál csak a földi lét végét jelenti. Tudjuk, hogy van remény! A keresztút szövegét két évvel ezelőtt a Munkácsi Szent István Líceum akkori végzős diákjai írták egy lelkigyakorlaton

XV. állomás – Jézus feltámadt
Harmadnapon, a hét első napján, hajnalban... Megint csak csöndben mutatkozik meg az isteni erő. Az Atya elfogadta a Fiú áldozatát. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó! Jézus nem taglóz le a feltámadás erejével, nem von senkit felelősségre, nem vesz elégtételt feltámadását követően. Hanem gyógyítja apostolai szégyenét, kishitűségét, bátorítja őket, erőt ad nekik, küldetést bíz rájuk, tanúságtételre ösztönzi őket. Megígéri, hogy minden nap velük marad a világ végezetéig, amikor újra eljön dicsőségben, hogy mindenkit magával vigyen az atyai házba.
„Miért áldozta föl magát Jézus Krisztus? Hogy kiengesztelje a bűneinket - válaszolja a hit. Miért támadt föl oly csodálatos módon? Hogy tanúságot tegyen nekünk megváltásunk következményeiről. Halálával megmutatja nekünk, hogy halottak voltunk a bűn miatt, föltámadásában pedig kegyelemre való újjászületésünk legtökéletesebb modelljét kaptuk.”

 

Oldal: Pietrelcinai Szent Pio
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat