Megfeszített (Szárdisi Szent Melitó -- II. század)

Ki fölfüggeszté mind a földet,
Ô függ itt gyámoltalan!
Ki megrögzíté egek boltját,
itt leszögezve nem mozdulhat.
Ki földhöz fűzte teremtményit,
itt fára feszül leszögezve.
A Minden Urát itt gyalázzák,
az Istent magát meggyilkolják.
Zsidók Királyát halni vitte

maga az Ô zsidó népe.
Óh vad gyilkosság, rémes bűntett.
Az Úrral bánnak legvadabbul,
mezítlen testét nem méltatják,
hogy bámulóktól eltakarják.
A Fények mind fordítják arcuk.
A nappal éjjé kábult-torzult,
hogy rejtse Ôt, ki fán kitéve
függ látványul a Mindenségre.

Stabat Mater (Todi Jakab -- XIII. század)

 

Stabat Mater dolorosa              Áll a fájdalomnak anyja,
Juxta crucem la crimosa,           Kín az arcát könnybe vonja.
Dum pendebat Filius.               Úgy siratja szent Fiát.
Cuius animam gementem,             Gyász a lelkét meggyötörte,
Contristatam et dolentem           Kín és bánat összetörte,
Pertransivit gladius.              Tôrnek éle járta át.

O quam tristis et afflicta         Ó mi nagy volt ama drága
Fuit illa benedicta                Szűzanya szomorúsága,
Mater unigeniti!                   Egyszülött szent magzatán!
Quae moerebat et dolebat           Mennyit sírt és hogy kesergett,
Pia Mater, dum videbat             Látván azt a nagy keservet,
Nati poenas inclyti.               Azt a nagy kínt szent Fián.

Quis est homo, qui non fleret,     Ki ne sírna, melyik ember,
Matrem Christi si videret          Hogyha ennyi gyötrelemben
In tanto supplicio?                Látja lankadozni ôt?
Quis non posset contristari,       Ki ne sírna Máriával,
Christi Matrem contemplari         Hogyha látja szent Fiával
Dolentem cum Filio?                Szenvedni a szent Szülôt!

Pro peccatis suae gentis           Népét hogy megmossa szennytôl,
Vidit Jesum in tormentis           Látta tenger gyötrelemtôl
Et flagellis subditum.             Roskadozni Jézusát.
Vidit suum dulcem Natum            Látta édes egy szüIöttét,
Moriendo desolatum,                Halálos nagy elepedtét,
Dum emisit spiritum.               Látta, hogy halálra vált.

Eia Mater, fons amoris,            Szeretetnek szent kútfôje,
Me sentire vim doloris,            Add, a fájdalomnak tôre
Fac, ut tecum lugeam.              Járjon át a lelkemen.
Fac, ut ardeat cor meum            Hogy szívemben lángra kelne
In amando Christum Deum,           Krisztusomnak szent szerelme.
Ut sibi complaceam.                Segíts neki tetszenem.

Sancta Mater, istud agas,          Esdek, hogy szívembe véssed,
Crucifixi fige plagas              Szűzanyám, nagy szenvedésed
Cordi meo valide.                  S az Átvertnek sebeit.
Tui nati vulnerati,                Gyermekednek, a sebzettnek,
Tam dignati pro me pati,           Ki miattam szenvedett meg,
Poenas mecum divide.               Osszam meg gyötrelmeit.

Fac me tecum pie flere,            Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Crucifixo condolere                Együtt sirjak mindig véled
Donec ego vixero.                  S azzal, ki a fán eped.
Iuxta Crucem tecum stare           A keresztnél veled állni,
Et me tibi sociare                 Gyászban veled eggyé válni:
In planctu desidero.               Erre űz a szeretet.

Virgo virginum praeclara,          Dicsô szűze szent szűzeknek,
Mihi iam non sis amara,            Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Fac me tecum plangere.             Add nekem fájdalmaid:
Fac, ut portem Christi mortem,     Add tisztelnem, add viselnem,
Passionis fac consortem            S nem felednem: holt Szerelmem
Et plagas recolere.                Krisztusomnak kínjait.

Fac me plagis vulnerari            Sebeivel sebesítsen,
Fac me cruce inebriari,            Szent mámorba részegítsen
Et cruore Filii.                   Buzgó vérével Fiad.
Flammis ne urar succensus,         Hogy ne jussak ama tűzbe,
Per te, Virgo, sim defensus        Védj meg engem, drága Szűz te,
In die judicii.                    Ha az ítélet riad.

Christe, cum sit hinc exire,       Krisztusom, ha jô halálom,
Da per matrem me venire            Anyád szeme rám találjon,
Ad palmam victoriae.               És elhívjon engemet.
Quando corpus morietur,            S hogyha testem porba tér meg,
Fac, ut animae donetur             Lelkem akkor a nagy égnek
Paradisi gloria. Amen.             Dicsôségét lelje meg.

(Sík Sándor fordítása)

De Sancta Cruce Sequentia -- A kereszt dícsérete (Szentviktori Ádám

Laudes crucis attollamus           A Keresztet ünnepeljük,
Nos, qui crucis exsultamus         A Keresztnek énekeljük
Speciali gloria,                   Ujjongó dícséretét.
Nam in cruce triumphamus,          Kereszt a mi gyôzedelmünk
Hostem ferum superamus             Itt adatott letepernünk
Vitali victoria.                   Ellenségünk erejét.

Dulce melos tangat caelos,         Édes ének szálljon égnek.
Dulce lignum dulci dignum          Édes fáját illôn áldják
Credimus melodia.                  Édes szép melódiák.
Voce vita non discordet,           Akkor édes a zsolazsma,
Cum vox vitam non remordet,        Hogyha méltón visszhangozza
Dulcis est, symphonia.             Életünk is az imát.

Servi crucis crucem laudent,       Dícsérjék a szentkeresztet,
Qui per crucem sibi gaudent        Akik általa szereztek
Vitae dari munera;                 Gazdagságos életet.
O quam felix, quam praeclara       Ó te üdvösséges oltár,
Haec salutis fuit ara              Mely tüzesen bíboroltál
Rubens agni sanguine!              A Báránynak véritôl!

Dicant omnea et dicant singuli:    Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága
                                   fa,
Ave, salus totius populi,          Üdvösségünk szerelmes záloga,
Arbor salutifera                   Áldjuk édes terhedet!
Agni sine macula,                  Rajtad a Feláldozott
Qui mundavit saecula               Egy világot megmosott
Ab antiquo crimine.                Az ôsbűnnek szennyitôl.

Haec est scala peccatorum,         Lépcsô lett a szent keresztbül,
Per quam Christus, rex caelorum,   Krisztus vonz azon keresztűl
Ad se traxit omnia;                Magához mindeneket.
Forma cuius hoc ostendit,          Összefogott itt a Bárány
Quod terrarum comprehendit         A kerek föld négy határán
Quattuor confinia.                 Minden emberszíveket.

O crux, lignum triumphale,         Kereszt, immár Isten hozzád,
Mundi vera salus, vale,            Gyôzedelem, világosság!
Inter ligna nullum tale            Nincs több ilyen virágos ág,
Fronde, flore, germine.            Ily koszorús földi tô.
Medicina christiana,               Keresztényi medicína,
Salva sanos, aegros sana,          Kórnak, épnek üdvös írja,
Quod non valet vis humana,         Nincsen amit meg ne bírna
Fit in tuo nomine.                 Te nevedben a hivô.

Vexilla regis -- Királyi zászló (Venantius Fortunatus -- VI. század)



Vexilla regis prodeunt,            Királyi zászló jár elôl,
Fulget crucis mysterium,           Keresztfa titka tündököl,
Qua vita mortem pertulit           Melyen az élet halni szállt
Et morte vitam protulit.           S megtörte holta a halált.

Quae vulnerata lanceae             Kegyetlen lándzsa verte át
Mucrone diro, criminum             Gonosz vasával oldalát.
Ut nos lavaret sordibus,           S mely szennyet, vétket eltörölt:
Manavit unda et sanguine.          Belôle víz és vér ömölt.

Impleta sunt, quae concinit        Az ôsi jóslat itt betelt,
David fideli carmine               Mit a hű Dávid énekelt:
dicendo nationibus:                ,,Az Úr -- halljátok, nemzetek!
Regnavit a ligno Deus.             Kereszten trónol köztetek''.

Arbora decora et fulgida,          Rajtad tündöklik, drága fa,
Ornata regis purpura,              Királyi vérnek bíbora.
Electa digno stipite               Ô választott jeles faág,
Tam sancta membra tangere!         Ki szent testét karoltad át!

Beata, cuius brachiis              Világ bűnének zálogát
Pretium pependit saeculi,          Te hordozád, te boldog ág.
Statera facta corporis             Az ellenség gonosz fejét
Tulitque praedam tartari.          Megváltónk rajtad zúzta szét.

O crux, aves spes unica,           Kereszt, üdvözlégy, egy remény,
Hoc passionis tempore              A szenvedés ez ünnepén.
Piis adauge gratiam                Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Reisque dele crimina.              Add vétkünkért vezeklenünk.

Te, fons salutis, Trinitas,        Szentháromság, dicsérjenek,
Collaudet omnis spiritus;          Üdvösség kútja, mindenek.
Quibus crucis victoriam            Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
Largiris, adde praemium. Amen.     A diadalmas szent kereszt.

Oldal: Virrasszunk II.
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2024 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat